Mit csinálnátok ebben a helyzetben? Le vagyok döbbenve.

Ha majd dupla ennyi idős leszel, megérted.

Anyukád ebben a korban nem könnyen talál már független férfit.

Szerelmes lett. Ez a legszebb érzés a világon. És iszonyú fájdalmas tud lenni, ha nem teljesülhet be.

Nézd meg a Hanover Streetet, ha teheted, egy ilyen sztoriról szól. Nagyon szép film.

Az emberek sokszor azét mennek bele szeretősdibe és nem borítanak mindent, mert igenis tekintettel vannak a másik családjára, gyerekére, párjára.

Egyszer majd megérted.

Szeresd az anyukádat, mert nem mindig lesz neked.

Nagypapám sokat mesélt az életéről, amikor már mamám nem élt. Mesélt egy lányról, akit a 3 év katonaság alatt ismert meg. De ő akkor már nős volt, távol a családjától. De hűséges maradt, pedig szerintem szerelmes volt. Amikor elismerően nyilatkoztam erről, azt mondta: megcsaltam máskor...Csak hallgattam. Tudtam róla, anya elmesélte, hogyan sírt mamám, amikor nagyapám kiöltözve elment otthonról.

Nem tudtam mit mondani. Akkor még nagyon fiatal voltam. De azt éreztem, szeretem a nagyapámat és nem tudom nem szeretni.

40 éves vagyok. Még szép. Utolsó esélyem lenne újrakezdeni az életemet. És szerelmes is lettem egy nős férfibe. Lefeküdtem volna vele, ha nem jön közbe valami. Mindig hánytam az ilyen sztoriktól. Azt hangoztattam, hogy ez agyban dől el. Igen, ez így van. Valami oka biztos van, hogy fiatal korunkban mindig független férfiakba szerettünk bele és nem is érdekeltek a házasok. Mígnem a srác, akibe szerelmes voltam 7 éve, meg nem nősült. Nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy nős férfiba vagyok szerelmes. Úgy intéztem az életem, hogy hátrahagytam mindent, sok barátot is, csak hogy ne legyek többé a közelében.

Mostanra a fejemben a házasság átértékelődött, mivel az enyém már csak kényszerből létezik. Ez se jó, mert így már a másét se tisztelem úgy. És ezért igen, már tudok férfiként tekinteni nős férfire.

Korom szerint pedig valóban csupa foglalt pasi való hozzám. Egyáltalán nem sok elvált vagy özvegy van körülöttem. Neten meg nem lehet igazán szerelmesnek lenni, legalábbis nekem erőltetett ez a célzott keresgélés. Ki marad? A nős vagy a 10 évvel fiatalabb. De azok is inkább csak szexre keresnek idősebbet. Meg nem vagyok pedofil.

Szóval anyukád is ebben van. Piszok nehéz.

Nagy hiba lenne emiatt megszakitani a kapcsolatot vele,kesobb majd atertekeled ha hasonlo szituacioba keveredsz v jobban belelatsz egy ilyenbe.

Vannak akiket nem azert sodor az utunkba az elet h osszehazasodjunk es boldogan eljunk mig meg nem halunk, es a legtobb szereto csak szeretni akar,nem beleszrni mas eletebe,ennek megfeleloen alakitja is ezt a kapcsolatot (titokban,nem boritva a bilit).

Valamiert anyukadnak most erre van szuksege, 19evig ott volt melletted,hulyeseg lenne egy ilyen miatt eldobni. Meg sok sok evig a tamaszod lesz, tamaszai lesztek egymasnak, ha helyen kezeled ezeket a dolgokat. Nem kell asszisztalni hozza, de ne itelkezz.

Arany drága bogaram. Ha szerencséd van, egyszer te is leszel szerelmes. Tudom, most is azt hiszed, hogy az vagy, de majd rájössz, hogy ez még lepkefingnyi kis érzelmecske az igaz szerelemhez képest.

S ha majd szerelmes leszel, meglátod, hogy semmi gusztustalan sincs benne. Ha a szív diktál, az észérvek nem rúgnak labdába, és mondhat bárki, amit akar, elmehet a véleményével a jó büdös csába.

Teljesen mindegy,hogy anyu szerelmes-e vagy csak kamatyol,azért álljon már meg a menet.Édesanyád felnevelt egyedül annak minden nyűgjével együtt,ahogy írsz róla eddig teljesen jó,kiegyensúlyozott anya-lánya kapcsolat volt közöttetek,erre te azt írod,emiatt a dolog miatt nagyon a kapcsolatot sem akarod vele tartani a jövőben.

Nem tudom te milyen kamasz voltál,én brutális,szép lett volna,ha anyám közli minden hibámnál,hogy látni se akar többet.A szeretet nem erről szól. Ne légy hálátlan és buta.

Látod kérdező, te is mindenképp ilyen leszel, hisz itt a sok hűtlen megmondó nagyokos leírta... Úgy bírom az ilyen embereket amúgy, ha nem vagy egy gerinctelen féreg, akkor még gyerek vagy és majd megtudod. Ezek szerint minden 30+ éves ember már megcsalta a párját, ő már felnőtt ember. :)

A másik kedvencem, hogy micsoda felnőtt ember már, de azért nehéz az érzelmein uralkodni. Lustaság meg gerinctelenség. Talán gyakoroljad! Olvass könyvet, meditálj, stb.

És jöhet a lepontozás, meg a gyerek vagy még szöveg, mert ezenkívül más nem igen létezik nálatok.

Mindazonáltal kérdező, beszélj anyukáddal, de emiatt ne hagyd el örökre. Mégiscsak ő nevelt fel, mégha most undorító is, amit csinál. Törekedj arra, hogy belőled jobb és tisztességesebb ember váljon!