Ha megcsalna a párod, megbocsájtanád?

"Ha az ember egy életre választott párt, akkor egy egész életet újra kezdeni mással nem egyszerű. A kockázat pedig épp úgy a következő kapcsolatban is benne van."

Ott a pont! Ő is értelmesen beszél.

"Szerintem a megcsalás nem azzal kezdődik, hogy talált másikat, hanem azzal, hogy miért kezdett másikat keresni"

Bingo, szintén!

Igen, megbocsátanék, mert pontosan tudom, hogy ha mással is fekszene le valamiért valami logika alapján, akkor is engem szeret és belém szerelmes.

Párom két másik kollégánkra "mászott" amikor engem nem tudott a sok feltorlódott tennivaló miatt elérni és szeretethiánya volt. Mi mindent megbeszélünk, mindenről tudunk egymásról. Az eset után totál összeomlott, azt gondolta elveszített engem, de én azzal mentettem meg a helyzetet, hogy semmi baj, legyünk nyitott szerelmi párkapcsolatban, és akkor az ilyenek miatt nem kell aggódnia. Ha le is fekszene mással, akkor is engem szeret.

Sajnos bennem is van olyan, hogy a lánybarátaimhoz IS vonzódok (de páromhoz jobban), emellett kényszert érzek arra, hogy elvegyem egy lány szüzességét a traumám feldolgozása érdekében, ami szintén csak így lenne megoldható. Párom természetesen nagyon jól tud erről, amikor a kapcsolatunk elején ezeket elmondtam, hogy ha így elfogad, akkor járhatunk.

Ergo a megcsalás nálunk nem az ha mással fekszenénk le, hanem ha egymáshoz nem lennénk őszinték.

Azt nem értem, hogy a többség miért problémázik annyit a "megcsalás" dolgon, lehet aspergeresként nem is fogom megérteni.

Ha pedig a többséget idegesíti a véleményem, akkor minden létező szakemberi segítséget elfogadok abban, hogy kezeljem a szüzességelvételi kényszerem feldolgozását illetve annak megértését hogy miért vonzódok minden hozzám kedves lányhoz.

27f

Szerintem ez múlik a megcsalás mikéntjén is. Alapvetően két típust szoktam elkülöníteni: a szeretőtartást és az egyéjszakás kisiklást. Ha megtudnám, hogy a kedvesem rendszeresen hempereg valakivel, valószínűleg szakítanék, és sokat rágódnék azon, hogy hol romlott el a dolog... Magamban és a páromban is keresném a hibát, meg persze az életkörülmények is nagyban számítanak. Ha már ismétlődik a dolog, ott menthetetlenül kialakulnak érzelmek (sőt, sok ilyen esetben már eleve voltak), ez jóvátehetetlenül destabilizálja a kapcsolatot, és még ha meg is próbálják a felek a folytatát egy "tiszta lapot" nyitva, a tüske bizony sokakban ott marad és sebez belülről, lassan... Az embert kétségek gyötrik, végül előbb-utóbb széthullik az egész (kivéve ha anyagilag függtök egymástól, na az meg maga a pokoljárás) . Úgy gondolom, innen nem sok esetben van visszaút (szerencsére volt alkalmam ez alól a szabályszerűség alól kivételt is látni)

A valóban egy(!)éjszakás kaland kiváltóoka szerintem a felfedezés izgalma, a változatosság keresése, elemi állatias ösztönök, esetleg némi alkohol egy stresszes hét után. Ha már együtt vagyok a partneremmel x ideje lélekben, szellemben és testben, nem akkora tragédia, ha a teste elszökik egy éjszakára, de másnap visszatér - vissza akar térni! Nyilván nem esne jól, és nem szeretném ha rendszer válna belőle, de egyáltalán nem érezném elárulva, hátbaszúrva magam. Az ilyesmit könnyedén meg tudom bocsátani, ha tudom, hogy a kapcsolatunk egyébként stabil, és csak egy kis kalandozással van dolgunk. Érzi ezt az ember szerintem kellő rutinnal a háta mögött.

Én azt tanácsolom, hogy tedd fel magadnak, és persze neki is a kérdést, mielőtt szó nélkül kiteszed a szűrét:

Valóban elárult téged? Nem akarod túlságosan birtokolni? Jó vele lenni?

... ne kapkodd el... ;)

24 vagyok

Kedves 23, valami nagyon fontosat mondtál ki, amikor a megcsalást a dolgok elkendőzésével, az őszintétlenséggel azonosítottad. Sokkal jobban mérgezi a kapcsolatot mint bármilyen félredugás. (Bájdövéj mi is próbálkoztunk a nyitott formátummal, és bár mi idővel visszazártunk, én rengeteg lehetőséget látok benne)

Előfordult már többször is hogy mással voltunk. Még úgy is, hogy egyszerre, egymás mellett. Szándékosan nem írom, hogy megcsalás, mert ez nem a félredugáson múlik.

Első alkalommal azon bukott le, hogy tanult valami újat, és rajtam is ki akarta próbálni. Ezek után részletesen elmesélte mi volt, hogyan dugtak, mennyire élvezte. Ezen felizgulva mi is szexeltünk egy jót, és el volt rendezve a dolog. A későbbiekben már tudtam is róla, amikor ilyen célal ment el otthonról. Falaztam neki az anyósom előtt, és vigyáztam a gyerekekre. Csak addig voltam féltékeny, amíg részletesen el nem mesélte. (Meg azt megköveteltem amikor hazajött, hogy irány a fürdőkád, és csak azután bújhat mellém.)

Fordítva is előfordult, a különbség csak annyi volt, ami a férfi agy és a női agy között van. Én a részletekre voltam kíváncsi, nem tudott-e az a másik többet, jobban adni neki. Előttem volt, hogy milyen aranyos, amikor élvez, és ez inkább felizgatott, mintsem féltékennyé tett. Ő meg arra volt kíváncsi elsősorban, hogy tényleg csak szex volt-e, nem szerettem-e bele, és amikor érezte, hogy nekem továbbra is ő a legfontosabb, minden rendben volt. Vita, veszekedés soha nem volt belőle.

A szex sem több egy szükségletnél, mint az evés, ivás. Miért veszekednék, ha ő arra vágyik, hogy néha-néha kínai vagy olasz kaját egyen a megszokott otthoni helyett?

Azoknak, akik nemmel feleltek a kérdésre.

- Mit tesz a bölcs asszony, ha a párját ágyban találja egy másik nővel?

- Bebújik melléjük harmadiknak!

Gondolkozzatok el rajta.