Ha megcsalna a párod, megbocsájtanád?

"Azért veti meg az embereket, mert nagyon jól ismeri saját magát..."

A férfiak már csak olyanok, hogy örülnek a tipp-topp BMW-jüknek, de azért szeretnék kipróbálni a szomszéd autóját még akkor is, ha az csak egy kis Opel... És mivel "minden asszony életében van egy pillanat...", amely előbb-utóbb eljön, mondjuk egy családi összezördülés, vagy tartósabb távollét alkalmával, ezért a férfiak törekvése előbb-utóbb sikerrel jár. Ez az ősember barlangjából magunkkal hozott genetikai adottság; a férfi "vadász". Előbb mamutra, később pénzre, kocsira, nyaralóra, gyönyörű hölgyekre...

Harminchat éve élek többé-kevésbé boldog házasságban, de még emlékszem fiatal pilóta (nem sofőr, hanem repülőgép vezető) koromra, mikor igen nagy hódítási verseny dúlt tárasaimmal. És hát ki tudna ellenállni egy huszonhét éves, nyolcvan kiló színtiszta izomzatú Alain Delon-nak, pláne ha pilóta. Felsőoktatási intézményünk városában (nevét takarja jótékony homály) nem volt egyetlen nő sem (legyen a férj bármilyen magas polcon, vagy bármilyen gazdag) akinél évfolyamunkból valaki ne ért volna célba. "Eredményeinket" természetesen megbeszéltük, jó sok részlettel… Fentiek határtalanul nagyképűen hangzanak, de ez az élettapasztalatom.

A matematika szerint, ha egy eseménynek van bármilyen csekély valószínűsége, akkor az előbb-utóbb bekövetkezik, csak türelmesen kell várni... Megnyugtatok mindenkit; megvolt, megvan, vagy meg lesz "csalva".

Nyár lévén, a gyönyörű hölgyek olyan ruhákban járnak, hogy bármely migráns a mennyországban képzelheti magát. Eme öltözék természetesen egyáltalán nem felhívás a férfiak számára, hiszen szeretteiknek öltöznek ki naponta, aki látja a gyönyörű hölgyet reggel negyedórát, meg este félórát a hódító, mindent megmutató "cucc"-ban. A nap többi tíz óráját tőle távol, mások szeme előtt tölti. Hát persze, hogy nem életük párjának öltöznek ki. Vannak hölgyek, akik azzal ámítják magukat, hogy a közérzetük megkívánja, hogy úgymond "mutatósan" öltözködjenek. Egy frászt! A hódítani vágyást meg a hölgyek örökölték Éva ősanyánktól. Egyébként kedves hölgyeim, ha a kutya orra előtt egy izgalmas csontot huzigálunk, ne csodálkozzunk, ha előbb-utóbb ráharap...

Régen kipusztultunk volna, ha a szex nem lenne ilyen csodálatos. Nekünk is, párunknak is. Társunkért (már ha igazi társunk, és nem az ágyasunk vagy az eltartónk) képesek lennénk mindenünket, még életünket is feláldozni, de eltiltjuk attól ami neki a legjobb, arra próbáljuk kényszeríteni, hogy csak velünk csinálja. Ez nem csupán önzés és féltékenység, ez maga a BIRTOKLÁS! Ha egy ember birtokol egy másikat, azt rabszolgatartásnak hívják, amit elítélünk ugyan, de mindannyian ilyenek vagyunk. Természetesen én is.

A sok "NEM BOCSÁJTOK MEG" után álljon itt egy helyes kis történetecske:

Jancsi és Juliska házasok, dúl a szerelem, de az évek múlnak. Feltűnik a láthatáron Pistike, akinek megtetszik Juliska. Bedob apait-anyait, és természetesen meghódítja Juliskát, majd a végén szeretkeznek, és közben is többször. Juliska Jancsival is csinálja, hiszen ő a férje, amit Pistike el is fogad. A korsó természetesen addig jár a kútra, míg Jancsi rájön a dolgok állására. Éktelen haragra gerjed, elválik Juliskától. Juliska és Pistike összeházasodnak, és ahogy az már lenni szokott, telnek az évek. Egyszer csak feltűnik a színen Jancsika megnézni, hogy van-e még izzó parázs a hamu alatt. Hát persze, hogy van, így ismét ketten szeretgetik Juliskát, csakhogy most Jancsi számára természetes, hogy Juliska Pistikével is csinálja, hiszen most Pistike a férj. Ellenben ha Pistike megtudná, hogy ott tartanak, ahol néhány éve, mikor még ő volt a barát és Jancsika a férj, akkor Pistike gerjedne éktelen haragra.

Ha belegondoltok semmi nem változott, csupán néhány papírszeletre került pecsét, és ismét "hármasban" élnek. Ebből is látszik, hogy mi emberek milyen ostobák, és önzőek vagyunk. Nem vagyok kivétel...

Egyébként "az vesse rá(juk) az első követ, aki bűntelen közületek", és még soha nem játszott el a gondolattal (no persze, csak úgy elméletben), hogy milyen nagyszerű lenne jó alaposan, egész éjjel megszeretgetni Juliskát, illetve Pistikét, esetleg Jancsikát.

Kedves „NEM”-et mondó fórumtársaim! „Jó emberekkel is történnek rossz dolgok”, nyugodjatok bele, hogy az élet már csak ilyen. Egy Guy de Maupassant nevű író férfitársainak mondotta volt: „nem lehet minden nőt megszeretkezni, de törekedni kell rá…” Ezen a téren minden férfi nagy igyekezetet mutat, de nők nélkül ez nem megy. Így ma már a házasságok nem az égben, hanem nagyon is a földön köttetnek (ha egyáltalán köttetnek), és csak néhány évre…

- Drágám, te soha nem szólsz, mikor neked már jó.

- Dehogynem szivem, de te olyankor nem vagy ott...

Egy idő után biztos, de nem maradnék vele. Lehet én lennék a hibás az esemény miatt, de nekem nem fér bele sem az ő sem az én részemről.

Utolsó: érdekes írás, intelligens ember írta, de ettől függetlenül még nem igaz. Több mint 10 éve vagyok együtt a párommal és eddig 2x lett volna lehetőségem úgy "félrehódítani", hogy az ellen személyeket már régóta ismerem, jól ki is jövünk, tetszik is és meg sem tudta volna a párom, de nem tettem. Volt kísértés? Volt. De legyőztem, mert sokkal jobban szeretem a páromat és én lennék a világ sz*rja ha ezt megtenném vele..

Ez szerintem kor és tapasztalat függő.

Mikor 25 éves koromban kiderült, hogy a nő, akivel korábban 5 éve éltünk együtt - sorozatosan, sok emberrel megcsalt, nagyon kiakadtam. Szerencsére volt egy középkorú barátom, akivel elbeszélgettünk erről. Ő felnevetett, hogy "csak ezért nem érdemes szétmenni, a kapcsolatok 90%-ban tele vannak ezzel. Pár év, kifúj a nagy szerelem, utána jön az elhidegülések és egymásra találások sorozata. Ilyenkor legtöbbször épp szembe jön ott-ott egy külső személy és megesik a dolog. Ha nem tartós a kapcsolat, egy-egy ilyen néha belefér."

Akkor nagyon nem értettem egyet öreg barátommal és feleségével, de mai fejjel látom, hogy nagyon is tudták miről beszéltek... :)

Szóval ha egy 5-éves, vagy annál hosszabb kapcsolatban éltek, van közös gyereketek, közös ház, vagyon, akkor túl sokat invesztáltatok már bele a kapcsolatba ahhoz, hogy tönkretegyétek végleg. Ilyenkor időt érdemes nyerni és nem rögtön, indulatból, vagy egyfajta rövidlátó logikával dönteni. Ha az ember egy életre választott párt, akkor egy egész életet újra kezdeni mással nem egyszerű. A kockázat pedig épp úgy a következő kapcsolatban is benne van. Az életünk, főként a párkeresésre fordítható idő véges. Ezért legtöbbször egyszerűbb rendbe tenni, mint újrakezdeni.

Azért néhány jó tanács:

Mivel egónkat megsínyli a dolog, érdemes szünetet tartani, egy futó kalanddal emlékeztetni magunkat, hogy még mindig férfiak/nők vagyunk attól, hogy eldobtak bennünket valaki más miatt. Az se probléma, ha partnerünk is tudomást szerez minderről. Ha fájni fog neki is, akkor máskor talán megértőbb lesz e téren. (nem mindig jön be persze ez sem). Végül, ha más nem marad, a nyitott kapcsolat is egyféle megoldás. Sokan ezt a megoldást választják és élnek boldogan, mint hal a vízben. Egymással jó baráti kapcsolatot ápolnak gyerekeiket szépen nevelik, mert tudják, hogy a szerelem nem tart örökké. Gond akkor van inkább, ha szerelembe esik egyikük vagy másikuk, de egy ilyen felállás mellett általában ez is meg szokott oldódni. A szerelem ritkán éli túl az őszinte és igaz barátságokat... 47/F

Ezzel a kérdéssel csak azután kezdenék foglalkozni, ha előbb magamban tisztáznám azt, hogy vajon miért keresett mást.

Szerintem a megcsalás nem azzal kezdődik, hogy talált másikat, hanem azzal, hogy miért kezdett másikat keresni.Ebben valahol benne vagyok én is? Ha igen, akkor van értelme tisztázni, ami nem jelenti a megbékélést, hanem önmagam helyzetét tisztázni a kapcsolatba.

Megbocsátottam, mert ő vallotta be, sírva. És, mert elmondta, hogy szerelmes abba a lányba. Nagyon fájt, de ma már újra jóban vagyunk. Azóta a lánnyal összeházasodott, van 2 gyerek. Nekem is van párom, várom az első babáinkat.

Bár szerintem te arra gondolsz, hogy együtt tudnánk-e maradni megcsalás után a párunkkal. Mert, ha erre célzol, akkor nem. Túl nagy a szerelem ahhoz, hogy megbocsájtsak.

13-as, 51 %-os jól le lett pontozva, pedig sok mindenben igaza van.

Én nem dobnám a férjemet, ha megcsalna. Valahogy olyan fura is volna számomra: mindent borítani egy botlás miatt.Mert ki szavatolja, hogy lesz folytatása? Ha lesz, annak meg már csak lennének jelei, akkor már lehet, jobban elgondolkodnék, de egyszeri esettől biztos nem mennék a falnak.