Hogy lehet megbocsájtani a megcsalást?

#13 az èrzelmi megcsalàs sem “könnyū”, így már elvileg én is csaltam meg a párom.. akaratlanul közel kerültem egy másik fiúhoz, amikor èpp nagyon nehèz idōszakunk volt, ès èpp azzal büntetett a párom, hogy hatalmas falakat èpített maga körè, ès teljesen kizàrt engem.

Viszont hiàba voltam közel a màsik fiùhoz, nem vitt rà a lèlek mèg akkor sem, amikor nagyon rosszban voltam a baràtommal, vele meg nagyon jóban, hogy megcsaljam. Egyszerūen nem tudtam, mert nem tudtam volna tükörbe se nèzni, ès nem is èlveztem volna. viszont a lelki támogatàs, amit a màsik fiùtòl kaptam, hàt az kellett ahhoz, hogy èp èsszel kibîrjam azt az idōszakot..

#16 szerintem nem tudod egyàltalàn a szituàciót, nem tudom, mibōl követkeZtetted ezt ki.

Tudta vègig, hogy baràtom van, ès szeretem, tudta mi törtènik kettōnk között. Ō ajànlott segítsèget, ō akart velem foglalkozni, elōtte baràtok voltunk sokàig. Nem akart egyedül hagyni. Àllandòan tisztàztuk, hogy mi van, tudta, hogy szeretem a baràtom, ès szenvedek miatta.

Nem mellesleg ō is hasonló cipōben jàrt, csak ō akkor szakított a baràtnōjèvel, ùgyhogy neki is kellett a törōdès. Azèrt szakadt meg a kapcsolatunk, mert neki lett baràtnōje közben, ès azòta is tart neki. Alkalmakkor felköszöntjük egymàst, de ennyi. Nem volt a lelki szemetesem. Köszi az ítèlkezèst anèlkül, hogy tudtàl volna errōl akàrmit is.

Amùgy nem gondolom ùgy, hogy megcsaltam èrzelmileg, mert akkor abban az idōben mindennek nevezhetō volt a viszonyunk, csak kapcsolatnak nem. Ahogy ō akkor bànt velem (kizàrt teljesen az èletèbōl, elhidegült tōlem), hàt nem sok nō tartott volna ki mellette hónapokig, ameddig èszhez tèr.

Nem voltam szerelmes belè, hisz akkor otthagytam volna a sz.r kapcsolatomat, ès futottam volna hozzà. Viszont ahogy olvasgattam az èrzelmi megcsalàsròl (nem sokat), ùgy èrtelmeztem, hogy akkor is beszèlhetünk èrzelmi megcsalàsròl, hogyha a bizalmas dolgaidat nem a pàrodnak mondod el, hanem màsnak, sōt minden örömödet ès bànatodat vele osztod meg.

Mivel akkor a pàrommal nem tudtam az elhidegülèse ès a hatalmas falai miatt - pedig nagyon szerettem volna, nekem akkor is ō volt a minden - ezèrt màsnak mondtam el, annak, akit èrdekelt ès törōdött velem.

Nem körōdtem jobban a màsikhoz, de miutàn a pàrom többször is a szemembe röhögve mondott olyanokat, amiktōl x darabra tört a szívem, jò volt, hogy volt valaki, akinek elsírhattam, ès megnyugtatott, ès ùgy beszèlt velem, hogy tudjam, hogy èrek is valamit.

Nagyon jò baràtom volt eddig is, akkor is ès ezutàn is az lesz, de most “szüneteltetjük”, mindketten boldogok vagyunk a kapcsolatunkban, viszont tudom èn is, ès tudja ō is, hogyha màs nincs, mi mindig itt leszünk lelki tàmasznak egymàsnak.

Èn ezt csak nagyon jò baràtsàgnak gondolom, de valaki szerint èrzelmi megcsalàs. de ha az azonos nembōl lenne ilyen baràtom, akkor igaz baràtnak neveznèk a legtöbben, akit sose engedjek el, mert nagyon ritka..