Ez jogos? Csak így tudna esélyt adni.

Megcsaltam páromat, még a nyáron egyszer. Akkor a kapcsolatunk még elég gyenge volt, utána lett jobb. Ennek ellenére messengeren tartottam vele továbbra is a kapcsolatot, de azóta mégcsak nem is beszéltünk, csak írtunk. Ő nem tudta hogy van barátom. Egy hónapja párom meglátta a legutolsó beszélgetést (miután ellenőrizte a telefonom) azóta -teljesen jogosan- áll a bál. Azóta viszont megírtam a srácnak hogy mi történt, és le is zártuk a dolgot, megbeszéltük hogy nem beszélünk többet.

Páromnak viszont ez kevés. Azt mondja hogy csak úgy tudja velem folytatni (megpróbálni folytatni) ha felhívom messengeren (a száma nincs is meg), és emelt hangnemben helyreteszem, hogy "ne írogasson többet, nem akarok tőle semmit, ezt tartsa tiszteletben!" Ez jogos is lenne, ha írogatna, de mint mondtam ezt letisztáztuk, csak kultúrált hangnemben, értelmes emberek módjára. Nem tudom mit tegyek, én teljesen feleslegesnek érzem ezt, ráadásul abszolút primitívségnek is (barátom szerint kell is hogy megutáljon, hogyha vele vége, akkor se tudjak ehez a másikhoz menni). Mondtam hogy erre nem vagyok hajlandó, ennek semmi értelme, ezt letisztáztuk, lezártuk, nem beszélek vele többet, legyen ez elég. De nem. Azt mondja akkor szakít. Ti mit tennétek? Én se nagyon tudom már mit akarok, ez a folyamatos bizonytalanság, öldöklés teljesen tönkretett lelkileg, rosszabb vagyok már mint egy kamasz, pedig 30 elmúltam. De sokszor úgy érzem hogy ez a kapcsolat már eleve halott, és ha ezt esetleg meg is tenném, akkor később más probléma lenne. (Pl az is baj ha valaki csak barátilag hív fel, hogy mi van velem, otthon vagyok e, vagy ha csak batrátilag beszélek másik férfivel)

Kérlek ne gyertek azzal hogy a megcsalás milyen mocsok dolog, ezt én is tudom, és azt is hogy csoda hogy még szóba áll velem. De nem értem miért kell bunkó módon, primitíven kiosztani azt, aki sosem ártott nekem (nem tudta hogy van barátom, amikor megírtam akkor pedig nagyon normálisan reagált)