Most mi a fenét tegyek?! (Részletek lent)

Huszonéves férfi vagyok. Tegnap baráti társasággal elmentünk iszogatni egy kicsit, fiúk, lányok vegyesen. A vége felé már mindenki elázott kissé vagy nagyon, akkor látom, hogy egy nőnemű barátom egy pasassal a baráti társaságból eltűnik a női mosdóban. Részeg voltam, nem hülye, szóval felfigyeltem erre. Kb. negyed óra múlva kerültek elő nagy sunnyogva. Gondolom, nem a csempéket fényesítették odabent. (Tuti, hogy együtt voltak a mosdóban, azon a folyosón csak két ajtó van, a férfi meg a női mosdó, én nem sokkal utánuk kimentem a férfi wc-be, ami üres volt.) Ja, nem lenne gond a dolog, fiatalok vagyunk, egyszer élünk, de apró szépségfoltja a dolognak, hogy a csajnak vőlegénye van, a pasasnak megy alig egyéves házassága. És a tetejében az est végén a csaj felhívta a vőlegényét, hogy vigye haza őt.

És itt jön a gond. Alapból távolságtartó típus vagyok, nem bízom meg akárkiben. Azóta látni sem bírom egyiküket sem, főleg a csajt, mert vele még bizalmasabb is (volt) a barátságunk. Mindig az jár a fejemben, hogy aki megcsalja a vőlegényét/feleségét, aki képes ilyet tenni azzal, akit elvileg a legjobban szeret, az engem vagy más barátját/barátnőjét még nagyobb lelki nyugalommal szúrná hátba, ha úgy adódna a helyzet. Hogy osszam meg ilyen emberrel bármilyen magánjellegű gondolatomat, érzésemet, ha egyszer ennyire érzéketlen és megbízhatatlan?

Ilyen esetben érdemes kukázni egy barátságot? Attól félek, túl feltűnő, ha mostantól nem keresem többet, letiltom, stb. ezeket az alakokat. De ha meg találkoznánk, nem tudnék úgy tenni, mintha mi sem történt volna, ha máshonnan nem, a viselkedésemből levágnák, hogy a pokol s..ggébe kívánom őket.