Férfitársaim, ti hogyan viszonyulnátok egy ilyen helyzethez?

Bocs, hogy nőként válaszolok, de:

1. Én tizenév együttélés után is inkább a párommal töltöm a szabadidőmet.

2. Munka után nem vagyok kíváncsi a munkatársaimra, megszünnek létezni, ahogy kilépek a kapun.

3. Félévente 1-2 iszogatás vagy vacsi a munkatársakkal (többesszám) ésszerű keretek között belefér.

4. Ha olyan jó a csapat, hogy rendszeresebben összejárunk az már nem munkatárs, hanem barátság. Ebben az esetben pedig nyugodtan elkísérhet a párom is.

5. Nem tartom normálisnak, hogy hétvégén egy "vadidegen munkatárssal" (vagy munkatársakkal) főzicskézzek ahelyett, hogy végre a párommal töltsem a szabadidőmet és kettesben csináljunk valamit.

Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más az értékrendje és a fontossági sorrendje. Én csak azt mondom, hogy sima a kolléga viszonyba ez nálam nagyon nem fér bele.

Én elmesélem a történetem.

A barátnőm nagyon hasonlóan viselkedett egy sráccal. Én is örültem neki hozzád hasonlóan hogy végre van barátja, és kifejezetten örültem hogy jobban érzi magát. Aztán egyszer mikor hozzám került a laptopja hogy javítsam meg, s hát megjavítottam és felnéztem mit beszélgetnek facebookon, egészen ledöbbentett. Konkrétan orrba szájba csalt vele, miközben mondogatta a srácnak hogy "ő amúgy örül hogy veled" vagyok. Gyomorforgató.