"Elhagyott" a szeretőm. Vélemény?

Sziasztok! Elég sokat keresgéltem a témában, de közelebbinek érezném hogyha az én kérdésem alá jönnének hasonló tapasztalatok, vélemények. 22 éves lány vagyok, életem első munkahelyén 1 éve dolgozom és itt ismerkedtem össze a nálam 20 évvel idősebb házas/gyerekes férfival aki nem mellesleg a főnököm. Mindig is volt köztünk szikra, de mint pasi nem igazán foglalkoztatott. Sosem tetszettek az idősebb pasik, mondanom sem kell hogy akinek még gyerekei is vannak...Az pláne számításba sem jöhetett! Egy közös munka során, amikor is kettesben töltöttünk el napokat egy zárt helyen, egész hamar egymásba gabalyodtunk. Először csak adogattuk egymásnak a labdát, később ezt felváltották az sms-ek, hívások, és elindult egy szeretői viszony. Ezt a viszonyt úgy tudnám jellemezni, hogy izgalmas volt, nagyon erős vonzzalommal, de még is iszonyatosan stresszes, a legbukás veszélye miatt. Főként a pasinak, akit a 3 hónap alatt igazán megszerettem! Azt állítja, 20 év alatt mióta ő és a felesége egy pár, nem csalta meg-legalább is nem ilyen szinten. Tényleg amatőr volt a dolgot illetően, nagyon nehezen jött össze a szex is, a találkozások de a telefonbeszélgetéseink során mindig elhangzott, mennyire vágyik erre a dologra, hogy velem legyen. Viszont mindig téma volt az is, hogy talán jobb volna, könnyebb volna ezt még most lezárni, nem jobban egymásba gabalyodni, mert ő azt állította hogy rettentően fél attól, hogy beleéli magát a dologba és meggondolatlanul cselekszik. Tehát mindig is éreztem ellenállást, a sok tervezgetés mellett. Mindig éreztem hogy a félelem nagyobb, mint a vágy. Soha nem hozakodtam elő olyan dolgokkal hogy váljon,válasszon,legyen több, de az érzéseimet sem rejtettem véka alá, imádtam ezt a férfit és ennek hangot is adtam! Felnéztem rá és borzasztóan jó érzéssel töltött el, hogy megismertem! Nem vagyok szerelmes, legalább is azt hiszem, de különleges számomra. Tegnap előtt sikerült összehozni egy találkozót, ahol közölte, hogy a gyerekei az élete és nem teheti hogy velem ilyen kapcsolatban marad, hiszen elveszítheti őket. Azt mondta, ő egy olyan családban nőtt fel ahol a szülei 50 évig együtt voltak jóban-rosszban és ő ugyanezt szeretné a sajátjainak. Persze elhangzott a közhely, “oda vagyok érted” “nagyon nehéz nekem is” “nem veled van a baj” amire legyintettem könnyek között, hogy ne is szépítse a dolgot, a nagy francokat...Tehetetlennek éreztem magam és mondtam neki hogy én a beteljesedésre vágyom, arra hogy együtt lehessünk rendesen-normál körülmények között pár órára. Hiszen a szex csak egy alkalommal fordult elő, a munkahelyen kapkodva, aggódva. Ezen kívül egy párszor petting, szintén sietve. Ez volt az, amit azóta terveztünk. Egy igazi szeretkezést. Ő azt mondta, ha ez beteljesedne neki sokkal nehezebb lenne utánna és kiszállni sem tudna valószínűleg belőle egykönnyen, tehàt ő döntött és ez így lesz a legjobb. Borzalmasan haragudtam, mert annyira vágytam rá, ugyanakkor tudtam, hogy igaza van. Őt és a feleségét összetartja a közösen megtartott vagyon és persze a gyerekek. Ami miattam egy pillanat alatt széthullhat, ha nem vigyázunk. Azt mondta szeretné, ha jóban maradnánk és ha tartanànk a kapcsolatot (hogy ezt mennyire gondolta őszintén és komolyan, meg mondom az igazat hogy fogalmam sincs) de hogy ő a szexen kívül is szeretett velem beszélgetni és nem akarja, hogy haragudjak. Mit gondoltok? Mit kéne tennem? Jó ötlet-e tartani vele továbbra is a kapcsolatot? A fene tudja, mit eredményezne az a helyzet. Kinek ami eszébe jut, azt megköszönöm ha leírja nekem! Most még iszonyatosan nehéz, de próbálom összeszedni magam! (Egyébként már csak alkalmanként járok oda dolgozni, és mikor felajánlotta a jó viszony megtartásának lehetőségét azt is mondta, hogy járhatnék még oda dolgozgatni tovàbbra is, minden maradna a régiben csak szex nélkül...)