Szerintetek jobb lenne, ha más vigyázna a picire, amíg talpra állok? Vagy hogy tudnám túltenni magam azon, hogy a barátom elhagyott?

7 hónapos a kislányunk.

Nem volt gond a kapcsolatunkkal. Nem vagyok melegítős, zsíros hajú anyuka, aki elhanyagolta a párját. Figyeltem arra, hogy a baba mellett kettesben is elég időt töltsünk, jártunk randizni is, heti 5-6 alkalommal együtt voltunk és a szexuális életünkkel sem volt gond. A terhesség alatt is törődtem magammal, amint lehetett, újra elkezdtem sportolni és igényes vagyok a külsőmre is.

Senki nem értette, hogy miért csalt meg aljas és undorító módon egy 16 éves kislánnyal... Szóval most eléggé a padlón vagyok, konkrétan 4 napja ki sem léptem a házból és próbálok csak akkor sírni, ha egyedül vagyok és a kicsi alszik. De nem vagyok jól, és anyukám szerint jobb lenne, ha most pár napig náluk lenne a lányom... Csak félek, hogy akkor még ennyit sem tennék egy nap és csak feküdnék egész nap, depressziósan. Azt mondják a szüleim és a barátnőim, hogy menjek el pihenni pár napra, wellnessezzek, de attól csak ideig-óráig érezném jobban magam és ahogy hazajönnék, újra eszembe jutna, hogy egyedül vagyok és tönkrement az életem.