Akit megcsalnak az miért bocsát meg?

Az emberek 99%-ánál ne keress logikát. Főleg ne ilyen téren.

Olyat szintű ätbaszása ez a másik embernek, hogy én sem tudnám soha, sehogy megbocsátani.

Szűk kis világukban élnek, történik egy ilyen, kiheverik mint egy náthát és vigyorognak együtt tovább.

Egyszer sokan megbocsájtják - ahogy én is -, aztán rájönnek, hogy felesleges volt.

Én azt mondom, egyszer mindenkinek a saját kárán kell tanulnia.

Ha haragot tartanék, tovább tudnék lépni? Volt aki megcsalt, nem haragszom rá, ritkán jut eszembe.

31/f

Sokan kapcsolatfüggők.Mindegy milyen az a házasság, kapcsolat, csak nehogy 1 percig is ne legyen mellette valaki.Sok esetben hiányzik az önbecsülés és az önbizalom is.

Elég sokan benne maradnak a gyerekek miatt is, anyagiak miatt is.Közben folyamatosan csalják őket, de ez mit sem számít, amíg van hol lakni, nem egyedül kell a megélhetésre gondolni.Ez már számító és életképtelen jellemre utal a megcsaltaknál.Na meg jó adag lustaságra is, hogy egyedül rendbe hozza az életét.

Sokan takaróznak a "nagyon szeretem" c.indoklással is.Nem veszik észre, vagy nem akarják elfogadni, hogy őket viszont nem szeretik annyira, hogy megtisztelje a párjuk azzal, hogy nem b..asz félre mellettük.Én sem értem mit lehet szeretni olyan emberen, aki más nőktől jár haza.Én ezt nem tűrtem el.Bizalom az általában nincs már(ha van, az is egy érdekes dolog), de mégis vergődnek tovább, amíg a párjuk aztán lelécel.Na akkor jön az igazi pofon, "mer' hát én megbocsátottam neki, hogy tehette ezt velem?"Tényleg nem értem mit csodálkoznak ezen..

Van olyan is, aki elfogadja azt az indoklást, pl. hogy a férfiaknál ez "természetes", hogy félredug.Pedig nagyon nem.

Természetesen vannak olyan kapcsolatok, amiket az illetőknek sikerült úm. helyrehozni, mert ilyeneket is lát az ember.De ebből van kevesebb.És az ő fejük felett is ketyeg az időzített bomba, hogy újra és újra megtörténik a csalás, csak a kérdés, mikor?És vajon rájönnek-e?

Az igazi erős jellemű, és kellő büszkeséggel, önbecsüléssel rendelkező emberek nem maradnak megalázó helyzetekben, hanem a jövőjük jobbá tételén dolgoznak, de nem egy jellemtelen, hazug lény mellett.

Én annak idején a válásommal felvállaltam, hogy lehet soha többé nem lesz majd senkim.Ennek tudatában mentem a bíróságra.És eddig valóban nem sikerült tartós párra lelnem, mert nem látok kapcsolatra alkalmas embert.Ez viszont már nem zavar."Páratlan" vagyok, de élvezem.Be kellett látnom, hogy olyan szinten megrendült a bizalmam az emberekben, ami már nem hozható helyre.Nincs már vágyam társra, a szabadságom mindennél fontosabbá vált.Sem kedvem, sem késztetésem, de már időm sem igazán arra, hogy sehová nem vezető randikra járjak.Egy darabig próbálkoztam, de sok értékes időmbe került, amit már nem kapok vissza.Ennyit nem ér, amikor számomra hasznosabban is tölthetem.

Tisztában vagyok azzal, hogy elég sokan magukra ismernek itt majd a leírtak alapján, és nem fog tetszeni a szókimondó véleményem.De nem mindenki képes a beismerésre és az önmaga helyzetével való szembenézésre.Ez már nem az én problémám.

Az ilyeneknek általában se önértékelésük, se önbizalmuk nincs. A szerelem elveszi az eszét, és egy szerelmes embertől tényleg ne várj logikus döntéseket. Meg persze ott van az emberek nagy részében az a hülyeség, hogy MAJD Ő (!) meg fogja változtatni a másikat. :D

Olyan is van, aki fél a magánytól, csúnyának/kövérnek tartja saját magát, és inkább együtt marad egy olyan emberrel, aki megalázta, mint hogy egyedül maradjon.

sokaknak nem a szex a legfontosabb. ha a párkapcsolatodban nem ez a legfontosabb, elsősorban nem emiatt vagy azzal az adott emberrel, sokkal fontosabb dolgok tartanak együtt, akkor miért ne bocsátanád meg?

ne értsetek félre, szerintem én sem tudnám túltenni magam rajta, nem biztos hogy meg tudnám bocsájtani. de azt gondolom, hogy inkább ennek az az oka, hogy önbizalomhiányos vagyok. ha megcsalna, úgy érezném nem voltam elég jó, nem tetszem neki eléggé és hasonlók. az egom akkora pofont kapna, hogy lehet nem tudnám túltenni magam rajta, és inkább kilépnék a kapcsolatból. pedig férfiak 90%-a néz pornót, feláll másra is, néz más nőket, nők is néznek pornót, nőknek is vonzó más férfi is. mégha nem is hagyják ott egymást, vonzó számukra más is. tehát nem úgy működik, hogy amíg kapcsolatban van az ember, addig senki más nem vonzó, de amint szakít, már sok mindenki vonzó egészen addig, amíg megint összejön egy emberrel. az persze általában úgy van, hogy amíg párkapcsolatban van az ember, addig nem foglalkozik mással.

az sokkal jobban zavarna, ha a barátom mással beszélné meg a problémáit, mással beszélgetne, másnak árulná el a titkait, vagy mással beszélne az érzéseiről, nem velem.

szóval én abszolút meg tudom érteni, hogy valakinek nem dől össze a világ ettől. főleg ha csak egy random emberrel történik, akibe nem szerelmes, akitől nem akar semmit, csak egy rövid időre jól érezze magát.