Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megcsaltak! Megaláztak! Mégis vele maradtam! Se vele se nélküle! Meddig fog ez így menni?!
Ismerős szöveg, már bocsi.
De nekem is ez volt, hogy csak engem szeret meg nem kell neki más. De érdekes módon ígéret ide vagy oda, megtette.
Sokáig azt hittem megváltozott, de nem. Egyszerűen képtelen rá.
Engem kétszer csaltak meg, és kb. 2 hétig úgy éreztem mindkettőnél, meg tud változni, de bele se kezdett, így otthagytam őket.
Mint később kiderült mindkettő félrejárt az új pasi mellett is.
A legfontosabb, hogy olyan döntést hozz, ami a tied. Így ha nem úgy alakul, csak magadra lehetsz mérges.
Már a hozzáállás is hibás! Kutyából nem lesz szalonna? Ha egyszer megcsalt, máskor is meg fog csalni? Kamaszos fekete-fehér látásmód.
Először is a hűség nem tulajdonság. A párunk hűségét mi magunk generáljuk, és tartjuk fenn a párunkban. A szerelmes ember nem megy máshova kufircolni. (Majd 40 fölött bekívánkozik a képbe más szempont is, de az egy külön történet.) A párunk akkor hűséges hozzánk, ha ápoljuk a szerelmet. Mi is akkor vagyunk hűségesek, ha komoly érzelmi szálak fűznek a partnerünkhöz. Ez nem gerincesség, nem tisztesség kérdése, mint ahogy azt az idealista tinik képzelik, hanem kőkemény evolúciós törvény. Ha megcsalnak, az kudarc. A kudarc pedig arra figyelmeztet, hogy valamit nem jól csináltam. Változnom kell. Jobb partnerré, szerethetőbb emberré kell válnom. Hogy aztán ezt a jelenlegi párom oldalán,, vagy valaki más mellett valósítom meg, az már egyéni vérmérséklet kérdése.
Persze lehet a másikra mutogatni, lehet elmondani mindenféle szemét gerinctelen féregnek (első haragunkban rendre ezt is tesszük), de ha nem ismerjük fel a történetben a saját felelősségünket, akkor később ugyanígy belebotlunk ebbe a problémába.
Talán kiábrándítóan hangzik, de vizsgáljuk csak meg a mi szemszögünkből a dolgot. Azért vagyunk hűségesek valakihez, mert jó vele. Mert szeretjük. Mert el sem tudjuk képzelni mással. De ez nem a mi érdemünk, hanem az A szerelmet (s vele a hűséget) fenntartani ugyanis áldozattal jár. Munkával, napi törődéssel.
#13
Igen tudom! :/ úgy erzem nincs jó döntés!
#14 #15
Okos dolgokat írsz!En is így gondoltam.Elkezdtem magamban keresni a hibát,mit miert tehetett.25 ev után ugy gondoltam frissen tartottam a házasságunk,hűséges odaadó feleség voltam.Ugy hittem az ágyban sincs baj,sem a minőseggel,sem a mennyiséggel.Ugyeltem,ugyeltunk a valtozatossagra!Meg is kerdeztem,mondja el,mit csinaltam rosszul,mert csak ugy tudnék valtoztatni rajt ha egyutt maradunk.Hol hibáztam?!Erre a válasz.Sehol.Minden ugy jo ahogy csinalom.Ne valtozzak semmiben!A hiba benne van,de bizgos benne hogy tudja magá kontrolálni,es soha nem fog ilyen előfordulni többször!Megérintette hogy elveszithet,nem gondolkodott,megbánta!Tehát szerinte ne változzak,nekem jelenleg gyomrom nincs hozzá,hogy bájologjak a "kegyeiért"!Csapdaba vagyok!
Én visszafogadtam a pasit miután félrement az exével. Fél évig nyűglődtünk, a minap megtört, hogy lehet hogy érez még valamit.
Kiraktam, szörnyen vagyok. Többet megcsalást soha nem nézek el!
Tudod ha baj van, mindenki arról álmodozik hogy egyszer csoda történik és változni fog, de nem mindig jön el, vagy inkább nem oda ahova szeretnénk. ::))
Idővel biztos értékelni fogja amitt tettel érte, de lehet akkor már késő lesz :( a változás késve érkezik és te is változik majd. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!