Meg lehet teljesen nyílni egy kapcsolatban, ha előtte folyamatosan átvertek, megaláztak, megcsaltak?

CSak az idő segíthet. Ezek szerint a 1,5 év még neked nem volt elég.

Én ennyire sosem voltam bizalmatlan, de tény, hogy én is nehezen "engedtem fel" a kapcsolatomban. Sokat viccelődtünk is ezen. Ma már több, mint 9 éve vagyok a párommal és vakon megbízok benne. Mégis néha elfog az aggodalom, hogy mi történne, ha csalódnom kellene benne - egy világ omolna össze. De ezek csak kósza gondolatok, nagyon ritkán.

Szóval szerintem csak idő kérdése.

igen, buta voltál és naiv. normális ember azonnal kilép egy olyan kapcsolatból, ami fájdalmat okoz neki.

jegyezd meg, h a férfiak nem változnak. akinek gonosz alaptermészete van, az olyan is marad élete végéig. kár romantikus mesékbe ringatnod magad, h majd miattad jó útra tér.

enyhe kapcsolatfüggőségre utaló jeleket is vélek felfedezni.

egy kapcsolatba úgy érdemes belemenni, hogy tudod mit akarsz, mi az amit nyújtani tudsz, és mit vársz el.

Csakis idővel, nagyon sok idővel.

Nekem kb 2-2,5 évembe került kiherevni egy ilyet.Retenetes volt, állandóan rémálmaim voltam, durván lefogytam és láncdohányos lettem.

És találtam egy boldog párkapcsolatot, de azért csak-csak eszembe jutottak a régi rossz emlékek és görcsbe rándult a gyomrom. Aztán szépen lassan, ahogy éreztem a párom állandó támogatását, úgy oldódtam fel. Amikor mellett volt betegségben, stresszhelyzetben, bemutatott a családjának, mikor minden nap egyből jött haza munka után hozzám, mikor nem akart elmenni bulizni nélkülem, mikor éreztem, hogy én lettem az első az életében. És mindezt kérés nélkül, magától.

A lényeg, hogy elfogadd, normális a bizalmatlanságod. Nem kell erőltetni, nem kell kinyílni...majd jönni fog magától. Te csak engedd el magad a kapcsolatban és ne került az ilyen helyzeteket, hanem minél többet élj át, hogy a párod bizonyíthasson!

Nekem a hab a tortán az volt, amikor rájöttem (de nem csak úgy gondoltam, hanem tényleg őszintén átéreztem), hogy ezek nélkül a kemény tapasztalatok nélkül nem lennék most az aki, nem tudnám úgy értékelni a párkapcsolatom, mint most. (hülyén hangzik, de mint a menhelyről kihozott kutya esete) Ha megmarad a gyerekkori naív, buta éned, akkor lehet egy ilyen embert, mint most a párod, észre sem vennél hanem még mindig az olyan típusú bunkó pasikért lennél oda. Tehát haszna volt a sok csalódásnak, megérte szenvedni! De ezt át kell érezned, magadtól kell rájönnöd.

Remélem segítettem! Kitartás, minden nap egyre jobb lesz, a nehezén már túlvagy!

Nálam is volt, hogy megaláztak, megcsaltak az előző kapcsolataimban, az első ex után úgy gondoltam, hogy engem már nem tudnak ilyenekkel átverni, aha... persze... A másodikkal is ugyan ez volt, naív voltam, reménykedtem, hogy hátha ő más lesz, de sajnos tévedtem.

A harmadik párkapcsolatomig eltelt kb. fél év. Ő nála már az első pilanattól kezdve éreztem, hogy ő más.

Bár kellett fél év, hogy teljesen megtudjak nyílni a páromnak. 4 éve vagyunk együtt, idén költöztünk össze, jövőre lagzi.

Meg kell próbálnod ésszel is bízni benne, mert ez az örökké tartó bizonytalanság előbb utóbb rosszul fog visszaütni. Egy jól működő kapcsolatot nem szabad tönkretenni a régebbi sérelmeid miatt. Mert elhiheted a férfi is érzi, hogy teljesen megbízol benne vagy sem, és előbb utóbb neki is sok lesz, hogy ő csak bizonyítgat neked, de te akkor sem tudol megbízni benne.

Én is nehezen kezdtem el bízni újra a férfiakban, de megkell tanulnod elfelejteni a régi sérelmeket, elkell fogadni, hogy ami megtörtént az megtörtént, nem tudod visszafordítani az időt.

Ha megtaláltad a társat a párod személyében akkor próbálj meg mindent!!!

23/L

hát... minden ember más és más, nem büntethetem másnak a hibái miatt.... tabula rasa. tiszta lappal kell hozzáállni mindenkihez...a bizalmat nem kiérdemelni kell, hanem mindenkinek jár, amíg el nem játssza...

én abszolúőt nem rágódok az exeim miatt... tanulópénznek jó volt, tapasztalat, és ennyi, nélkülük nem lennék az, aki, aztán a téma le van zárva, közömbösek már.