Elméletileg és eddig gyakorlatilag is abszolút megbízható, hűséges párom van, ám most vannak gyanús jelek. Mit tegyek?

Én nem értem, mi ez az "engedéllyel belenézel a dolgaiba" jelenség...

Ettól függetlenül nézzük meg a pontjaid:

1. én is szoktam, felgyűlik néha a szemét. Akkor gyanakodj, ha rendszeresen csinálja, de egyébként semmi rosszat nem látok benne.

2. detto, mint az egyes pont, bár nem értem, ezt minek újságolgatja el neked. Pont annyira érthetetlen számomra, mint az "engedéllyel nézegetem a Facebookját" jelenség.

3. nekem is vannak férfik a kereséseim közt, megesik. Ebben sincs semmi gáz. Ha folyton őt keresi, akkor aggódj.

Viszont még mindig nem tudok napirendre térni az engedélyezett kémkedéses történet felett... ez nekem magas...

"Nem tetszik neki a kurtalábú Nóri." - nyugi, nem a Nóri tacskólábai érdeklik, hanem ami közöttük van.

térj már észre.

"fogadni merek, hogy a a rengeteg ember aki írta a sok okosságát, hogy miért néz bele a másik facebookjába, és, hogy az ilyen megcsalást érdemel, és a többi...azokat is néha elkap a féltékenység szele!"

Akkor ezt a fogadást csúnyán elbuktad.

"És nem tudom ki élt már meg a hozzászólók közül megcsalást, főleg azok közül akik azt írták, hogy megcsalást érdemelne.."

Én megéltem, kétszer is. Igen, szar érzés, igen, fáj, de túl lehet élni, tovább lehet lépni. De én megéltem azt is, amikor az önbizalomhiányos komplexusgombóc ex állandóan kiforgatta a szavaim, állandóan féltékenykedett, kutakodott, ellenőrizgetet, hisztizett, tiltogatott teljesen ok nélkül. Na az bizony fényévekkel szarabb bármelyik megcsalásnál. Ő is megérdemelte volna a viselkedése miatt, hogy okot adjak arra a gusztustalan, szemét bánásmódra, amit kaptam tőle. Nyilván nem tettem, mert az integritásom fontosabb volt a kicsinyes bosszúnál, de ennél aljasabb dolgot alig létezik egy kapcsolatban, mint amit ő és az összes magafajta selejt művel.

"nem tudjátok ki miért féltékeny, mik az előzmények, van-e valós alapja a féltékenységnek, tételezzük fel, hogy a kérdezőnek volt alapja "

Egy olyan kapcsolat, ahol konkrét okot ad az illető a féltékenységre, pedig egy kalap kutyaszart se ér (még mindig a legfontosabb alapkő a bizalom), ennek megfelelően kell hozzáállni és továbbállni az értelmetlen és mérgező féltékenykedés helyett. Nekem senki nem fogja bemagyarázni, hogy az ember nem tud uralkodni az érzelmein, amikor a józan esze felülírja, elvileg ettől lennénk különbek az állatoktól. Aki erre nem képes, az meg egy szinten van egy csótánnyal a szememben.

Na, lehet lepontozni ezt is :D

Én azért féltem sokszor belemélyedni a kapcsolataimba, hogy nehogy kijöjjön belőlem az a féltékeny idióta, aki egyszer nagyon kijött anno a 3 éves kis kapcsolatom alatt.

Igaz, ott az a lány elmondta később, hogy joggal voltam az, de ettől függetlenül mindig rettegtem attól, hogy valaki felé kijöjjön a bizalmatlankodásom, és ezzel rommá frusztráljak valakit.

Volt nagyon rendes lány is, akivel nem tudtam ellazulni emiatt, és hiába volt jó fej, mivel nem tudtam rá normálisan tekinteni, mindig feszült voltam.

És nem is éreztem, hogy magamban képes volnék annyira biztos lenni afelől, hogy én képes volnék elköteleződni. Mintha az első kapcsolatom két és fél évnyi kínjai azt mondatták volna velem, hogy nem szabad még egyszer ennyire beleélnem magam semmibe.

Azóta már rá se tudok nézni senkire. És szerintem jobb is így a nőknek.

Jobb a barátság.