A család, a gyerekek és a gyerekek fontosabbak az önbecsülésnél?

Kiraknám másik kategóriába a kérdést, de konkrétan anyák véleménye érdekelne, hogy megtudjam egyedül vagyok-e ezzel így.

Minden évben elmegy a párom a barátaival Egyiptomba búvárkodni. Nők soha nem mennek, ez az ő "bulijuk". Nekünk van egy 2,5 és egy 4,5 éves lányunk. Megtudtam, hogy a legutóbbi úton megcsalt. Ez úgy derült ki, hogy megint menni akarnak és az egyik haverjának a felesége megkérdezte tőlem, hogy "Így is elengeded megint? Azt hittem ezek után legalább nem megy". Én meg azonnal belementem, hogy "Persze, hogy elengedem, bízom benne hogy most minden rendben lesz". Azt sem tudtam mire mondom, de az nő olyan gyászos hangon mondta, nem kellett sok, hogy kitaláljam múltkor volt valami gond. Aztán mondta, kimondta amitől már akkor gondoltamban egy picit tartottam, megkérdezte, hogy "Nem félsz, hogy megint megcsal?". Na nekem kb ennyi kellett. Mondtam neki, hogy semmiről nem tudtam, mondja el amit tud. Erre mondta, hogy azt hitte tudom, ő múltkor azt hitte erre céloztam, mikor nálunk voltak, stb. Hát mondtam hogy nem tudom. Elmondta, hogy ittak aztán egy ottani nővel megcsalt engem.

Persze amikor a párom hazajött, már tudta hogy tudom mivel a barátja szólt neki, hogy megtudtam. Mondtam neki, hogy mondja meg hogy ez mit jelent. Hogy már nem szeret vagy miért tette. Erre mondta, hogy ivott, nem gondolkozott, megd*gta, de neki ennyi volt.

Én elhiszem neki. Most ezért váljak el tőle? Persze nem örülök, de tudom hogy őt nem szereti. Azt teljesen más lenne, ha csalt volna hosszú ideig.

Szerintetek hülye vagyok? Azért gondoljunk már bele, hogy emiatt boruljon egy család? Egy ilyen hülye döntés miatt? Nyilván nem esett jól, de azért én őt szeretem és érzem hogy képes vagyok megbocsátani neki. Akikkel erről őszintén beszéltem, azt mondták nem vagyok normális. Tényleg hülye lennék?