Jó szeretőt tartani?

Na hát jobb ha nem lesz barátnőm soha. Lehet, hogy valaki nem a tulajdonom, de ha megcsalna, esküszöm a nem létező istenségekre, hogy megölném az illetőt.

29 éves vagyok, konkrétan nincs semmim és senkim.

Tönkre tettem az életemet a nem törődömségemmel...

Így is lelkis ember vagyok, nagyon de nagyon nehezen tudok ismerkedni...

Mikor hosszú idő után végre találtam valakit annak idején, 1 évig együtt voltunk, mikor meghalt az édesanyja és eltiltották, ott hagyott és szintén meg akartam őt ölni... a csalódottság és hogy nem akartam hogy másé legyen. Akkor nem tettem meg, mert úgy vagyok vele, ha nem én hibáztam, akkor az élet majd vissza fizeti annak a fsz ribnek. De ha most találnék valakit és megcsalna, addig élne..

Egy rhadt szemét és gusztustalan embernek tartom az olyant, aki megcsalja a saját párját. Persze tükörbe nem néz, hogy neki hogy esne, ha a pasija tartana maga mellett másik nőt. Akkor már egyből sivalkodna, hogy mekkora kcsög már, hogy merészeli.

Beteges e vagy sem, nem érdekel.. nincsenek barátaim. Sosem volt sikerem senkinél, mert sose tudtam mit kell tenni érte, hogy szeressenek.

Nem volt kapcsolatom nagyon, úgy hogy azon belül sem tudom, hogyan kellett volna cselekedtem.

De lényegében a kapcsolatom, ahogy megmondtam, az apja végett ért véget, mert oda került a lány, az meg mindig is utált. 1 ember fogadott el, még pedig a lány anyja.

És a másik boldogsága is számított nekem, mellette álltam sok mindenben, az anyja temetésekor is.

Még is én voltam a szemét aki semmibe lett véve.

De nyugi, hamarabb ártanék magamnak, mint másoknak.

Úgy is akartam már öngyilkos lenni. Sőt, mai napig menekülni akarok már. Nem kell nekem ez a fosos élet.

Talán az élet kegyes lesz végre hozzám, ugyan is ebben a pillanatban kegyetlenül fulladok és nyom a mellkasom... bárcsak megszabadulhatnék már ettől a földi pokoltól...

Nem, nem volt előttem normális minta. Mit akarsz tudni?

9 hónap helyett 8-ra születtem? Hogy gyerekként majdnem megdöglöttem? Hogy szaros istenhitre lettem nevelve, mert anyám annak idején rá tért?

Hogy visszahúzódó, szorongásos gyerek lettem?

Hogy soha nem mertem beszélgetni senkivel és nem is olyan dolgok érdekeltek mint a normális embereket?

Hogy csak a szar játékoknak éltem mindig is?

Hogy az egész életem, már gyerek koromtól kezdve a szex köré épült, mert már 5-6 évesen tudtam mi az, mert amikor aludnom kellett volna, akkor apámék bátyáimmal időnként pornót néztek este és ezt láttam?

Hogy apám akár hányszor hazajött, ha véget ért a munka és minden este üvöltözött anyámmal, meg veszekedett, ha valami nem kénye kedvére volt megcsinálva? (Megjegyzem, verekedni, megverni senkit nem bántott, nem alkoholista, elég céltudatos és munkás ember ettől függetlenül).

Ebben nőttem fel, meg a szaros hitben...

7 éve, 2010. január 3.-án 51 évesen édesanyám meghalt...

Felsőfokú képzésre jártam a Szolnoki főiskolára.

Aztán anyám halála után kedvesen megvádoltak néhány dologgal családon belül, amiért börtön is járna valóságban. Évekig volt hozzám vágva, hogy elkövettem azt és hogy börtönbe való volnék.

Akkor mikor meghalt anyum, egyedül maradtam, szükségem lett volna valakire, aki szeret, de ehelyett mindig csak kaptam a plusz infókat, hogy a nőknek olyan férfi kell, aki dolgozik, meg pénze van...

Anyum halálával depresszióba estem. Nem akartam többé élni. Belehülyültem a kritériumokba, elvárásokba, amit a nők gyártanak. Így is emellett mindig azt tapasztaltam, hogy csak a helyes pasiknak van esélyük a nőknél (megjegyzem, most exem is ilyennel jár, sokkal helyesebb, izmosabb tőlem, mert ilyen kell nekik)..

Egyszerűen 21 évesen sehol nem álltam, és úgy éreztem, ha még dolgoznék is, teljesen eltűnne a lehetőség, hogy tudjak ismerkedni, bulizni nem jártam.

Aztán hogy anyám meghalt, akkor kezdtem el ismerkedni. De mivel soha nem buliztam, soha nem jártam sehova, azt se tudtam, hogy honnan induljak el, idővel fiatalabbak felé lökődtem egy kissé. Náluk találtam meg az örömömet.

És ne hogy azt hidd, hogy szex téren, mert 23 éves koromig szűz voltam és akkor is prostihoz kellett mennem, hogy megtudjam milyen az a szaros szex.

Aztán 29 évem alatt 3 barátnő, bár ebből is csak 1 volt komolyabb.

Mit akarok??? Nem tudom, meghalni! Szerettem valakit, tudom, időnként lehet nem viselkedtem a legszebbként vele sem, de a helyzet az, hogy ha valaki a háttérből állandóan támad, szavakkal, szidásokkal... valakinek tuti hogy befog tenni. És nekem be tett.

Szerettem az exemet nagyon... sok mindenbe mellette álltam. Sőt, mielőtt az anyja meghalt, ide is költöztek hozzám. De ez nem tartott sokáig..

Mert 4 nappal később az anyja meghalt.

Összeomlottam. Mit akartam? Boldoggá tenni!

De nem, mert ő inkább ... mindegy is... nem is értem hogy minek vagyok itt. Semmi értelme a szaros életemnek! Nélküle már nem, nincs.

Szexuális értelembe vett kapcsolatom volt már egy pár utána, de valahogy mindig is utána fájt a szívem.

Fájt, hogy mellette álltam és fájt hogy olyan mint a többi, csak r i b a n c a sok közül...

Aki a helyesre, a pénzesre megy, akinek csak a bulizás, a pasizás a lényeg.

Beleőrültem én már a magányba, és istenemre mondom, hogy nem értem, miért érdemeltem ezt???

Inkább haltam volna meg gyereknek és akkor nem kellett volna a sok szaron keresztül menni.