Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megölelem, megérintjük egymást a fiú barátommal ezt már megcsalásnak titulálhatja a párom?
Szerintetek ez most megcsalás?
A barátommal megbeszéltük, hogy 16:00 órakor találkozunk majd a városban.
( akkor végzett legutóbb a munkahelyén ) Közben találkoztam a legjobb fiú barátommal akivel
beszélgettem kicsit.
( amúgy véletlen botlottunk egymásba) Nagyon jó viszonyt ápolok a fiú barátommal és már 7 éve ismerjük egymást. Sokszor megölel, megpuszil, szóval az érintés...az, hogy egymáshoz érünk megszokott dolog. Nem léptük a határokat soha!! Amikor megpuzilja az arcom, vagy megfogja a vállamat, nem érzek semmit. Ellenben amikor a párom csinálja ezt az nagyon jól esik és viszonzom az egészet, hozzábújok, megölelem, csók, stb. Most amikor beszéltem a fiú barátommal egy pillanatra megfogta az arcomat és összeérintette az orrunkat. Közben beszélt hozzám. Kicsit vitatkoztunk valamin és utána úgy beszélt hozzám, hogy megfogta az az arcomat és közel hajolt hozzám. Lehet, hogy egy kívűlálló azt hihetné a párom a férfi és együtt vagyunk. De ez nem igaz!! Ő is és én is csak barátként tekintünk a másikra. Nagyon szeretjük egymást, nekem a párom után ő a legfontosabb az életemben, akihez még nagyon kötődök ( nem jobban mint a páromhoz!!!) Na szóval a barátom pont akkor érkezett meg és ezt gondolom láthatta vagy valami. Amikor elénk ért a fiú barátom köszönt a páromnak, kezet akart vele fogni, de a barátom amikor köszönt nekünk csak odéb húzott és a csuklómat kezdte el szorongatni. Nagyon ijesztő volt ahogy nekem esett. Azt kérdezte, hogy mégis mit művelek itt az utcán mások elött, meg mit képzelek magamról, meghibbantam? A fiú barátom közbe lépett, nem mintha bántott volna a párom. Akkor meg veszekedni kezdtek egymással. Nem hangoskodtak!! Csak a barátom teljesen kiakadt, hogy mi a fiú barátommal majdnem egymás szájába jártunk. Hát nagyon nem így volt, messze voltunk ettől. Nem akarom megcsókolni a legjobb és egyetlen fiú barátomat!!! Soha!!! Nincs is rám olyan hatással. Áh!! Soha!!! Nem!!! A párom már ott tartott, hogy neki ront, de visszafogta magát, azt mondta takarodjon el a fiú barátom és nem akarja meglátni a kezét rajtam.
Otthon megbeszéltünk mindent a párommal. Persze nagyon mérges még, vagy dühös..nem tudom...Azt mondta ő ezt megcsalásnak tartja és úgy érzi elárultam őt. Azt mondja bízik bennem, és tudja, hogy nem érzek a fiú barátom iránt semmit. De szerinte a srác többet akar tőlem. Egyszerüen hihetetlen, hogy így gondolja. A párommal 3 éve vagyunk együtt. A fiú barátomat 7 éve ismerem. A két fontos személy számomra ismerik egymást, többször is találkoztak egymással a jelenlétemben. Akkor nem nagyon ölelgetett a fiú barátom, de azt mondta csak azért, mert tudja, hogy mit reagálna a párom. Szóval nem akartam a szerelmemet provokálni, féltékenységre okot adni. Elfogadtam, hogy ez neki nem tetszik. De ha a fiú barátommal vagyok ( abszólút-e nem sűrűn ) akkor mindig feloldódunk és nem feszengünk, nincs semmi több köztünk. Nem érzem azt a bizsergést, se semmi. Csak jól érzem magam vele és szeretem mint egy barátot egy testvért!! És tudom, hogy ő sem érez többet irántam. Neki is volt kapcsolata közben. Jelenleg nincsen, de nem járunk.
Igazából csak arra lennék kiváncsi, hogy ti mit gondoltok minderről?
Nekem ez a fiú csak a barátom.
A párommal töltöm az időm jelentős részét. Nem szoktunk veszekedni sem. Csak néha...néha vannak összezördülések, meg most ez...nagyon szeretem a páromat még mindig szerelmes vagyok. Nagyon rossz, hogy csalódást okoztam neki.
Szerintetek is megcsaltam ezzel a cselekedetemmel a barátomat?
L
válasza:"Miquel nevű felhasználó válasza:
Én készséggel elhiszem, hogy azt hiszed, hogy ez szerelem. De te is hidd el, hogy csak addig hiszed ezt, amíg nincs viszonyítási alapod. H majd te is túl leszel közel 50 kapcsolaton, meg egy elrontott házasságon, akkor nyiss erről vitát."
Nem mindenki szerelmi élete olyan szerencsétlen ám mint a tiéd, szerencsére a legtöbbünknek nem kell egy tucat megromlott kapcsolat ehhez. Azon nem gondolkodtál el, hogy véletlen veled van a gond? Te választottad a párjaidat.. A szerencsétlenséged miatt nem kène más kapcsolatát is így leminősíteni, látatlanba megmondani, hogy az érzései valódiak-e vagy nem. Biztos te is jól megtudod mondani a kapcsolataid után... Én inkább azzal nem dicsekednék hogy mennyi szakításod volt, mert ez téged minősít, hogy valamit nagyon nem csinálsz jól etéren.
válasza:Ó, megint itt van az én 82 %-os barátnőm, aki attól élvez, ha velem kötözködhet. Könnyű dolga van, mert vele ellentétben az én nevem mindig ott virít a válaszaim felett.
Nos, hadd mondjam el, hogy az életem korántsem szerencsétlen. Sőt. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már nagyon fiatalon egy fiatal özvegy tanított a szerelemre, a nők lelkivilágára, gondolkodásmódjára. Megtehettem tehát, hogy válogatok a kendermagban, és továbblépek, ha úgy érzem, nem a megfelelő partnert kaptam ki a tömegből. És mivel nem vagyok megalkuvó típus, ezt rendre meg is tettem.
Azt elismerem, soha nem is tagadtam, hogy az első házasságom tönkremenetelében az én kezem is benne volt. Nagyon nagy szegénységből indultunk. Volt két mélytányérunk meg két kanalunk. (Ezeket is a kórház étkezdéjéből "kölcsönöztük".) Másod-, és harmadállásokat vállaltam, (akkor még lehetett) hétvégeken kőműves mellé jártam segédmunkásnak. Szinte sosem voltam otthon, ha meg mégis, semmit nem lehetett velem kezdeni, mert a fáradtságtól világomat sem tudtam. Természetes, hogy a feleségem nem tudta magát nőnek érezni magát mellettem, és keresett valakit, aki mellett ezt megélheti. Mire meglett mindenünk, a házasságunk ráment.
Aki volt már egy párszor szerelmes, az biztosan észrevette már, hogy ez nem mindenkivel élhető meg egyformán. Van, aki langyos érzelmeket tud csak előcsalogatni belőlünk, és van aki világégést idéz elő az első két szavával. Nem illünk össze mindenkivel, és mi sem jövünk be mindenkinek. De ez még messze nem minden! A szerelmet, a párkapcsolatot ugyanis tanulni kell, csakúgy, mint az élet egyéb területein mindent. Tanulni pedig csak tapasztalatok árán, a saját hibáinkból, kudarcainkból tudunk. Ócska frázis, hogy az okos más kárán tanul. Az érzelmek terén ez messze nem így van. El kell buknunk párszor ahhoz, hogy mire megtaláljuk az igazit, mi is olyanná váljunk, akivel érdemes összekötni a hátralevő 50-60 évet.
Ezért mondtam kérdezőnek, amit mondtam.
Na most! Mivel tudom, hogy belehalnál, ha nem lehetne tied az utolsó szó, innentől tiéd a pálya. Nem fogok vitázni, bármivel hozakodsz is elő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!