Megölelem, megérintjük egymást a fiú barátommal ezt már megcsalásnak titulálhatja a párom?

Ne sajnáltasd már magad! Ha nem akarod, ne szakítsd meg a fiú barátoddal a kapcsolatot, egyszerűen vegyél vissza!

Amúgy szerintem is gáz, amit műveltek, de ti tudjátok. Üljetek le hárman és beszéljétek meg ezt az egészet.

Én úgy látom (és a tapasztalataim is azt mutatják), hogy az emberek nagy része -mint ahogy a válaszolók nagy része is- rettentően féltékeny, de csak azért, mert sem saját magukat, sem a párjukat nem ismerik. Érzik a saját félelmeiket, megélik őket, de nem értik és nem tesznek ellenük, attól pedig végképp messze vannak, hogy megértsék a párjuk mozgatórugóit, félelmeit és megfelelő módon tudják kezelni azokat. Emiatt képtelenek bizalmat kialakítani, és ezért rettegnek attól, hogy akár egy pillanatra is elveszítik a kontrollt a párjuk felett, és ezért féltik ilyen betegesen az apró, törékeny egójukat.

A megcsalást, féltékenységet kizárólag két ember között lehet értelmezni. Az a megcsalás, amit te vagy a párod annak gondoltok. Ha például részetekről okés, hogy másokkal is szexeltek egymáson kívül, akkor az úgy teljesen rendben van, bár az emberek elsöprő többségének nyilván ez nem fér bele. Ezért teljesen értéktelenek azok a válaszok, amiben az van, hogy „nekem ez már nem fér bele”. Tökéletesen irreleváns, semmi köze hozzád, a barátodhoz vagy a kapcsolatotokhoz, az ilyen válaszolók csak a saját sérelmeiket, félelmeiket és előítéleteiket vetítik rátok.

Ugyanezért azzal sem kéne foglalkoznotok, hogy „mit mond, aki látja”. Ha te és a párod rendben van valamivel, akkor nem fog számítani, hogy ki mit lát vagy beszél, mert ti nem a külső megerősítést, társadalmi elfogadást keresitek, hogy a kapcsolatotok sikerességéről visszaigazolást nyerjetek. Vagy ebben a konkrét esetben a negatív külső megítélés nincs hatással a kapcsolatotokra, csak egy egyszerű jelenség, amit mások esetleg félreértenek. Én értem, hogy valahol fontos, hogy mit pletykálnak az emberről, de ez a dolog önmagában semleges, a párod csak a féltékenysége (valójában hiányos önismerete) miatt érzi annak.

Ne foglalkozz a technikai részletekkel, nem az a fontos, hogy akkor mostantól összeérhet-e az orrotok a fiúbarátoddal vagy hogy adhattok-e puszit egymásnak, vagy hogy állhattok-e 30 cm-nél közelebb egymáshoz. Akik így ítélik meg, hogy mi fér még bele, hülyék. Nálatok nem ez a probléma és a megoldást nem is lehet az efféle technikai jellegű dolgokon át keresni.

SEMMIKÉPP ne indulj el azon az úton, a mi végül el fog választani a régi barátaidtól! Nagyon, nagyon sokan beleesnek ebbe a hibába, mert nem tudják a féltékenységet kezelni, és szerintem végtelenül szomorú folyamat, amikor az ember elszakad a barátaitól és csak a párja marad neki.

Meg kell értenetek (neked és a párodnak is), hogy a párodnak nem az a baja, amit te a fiúbarátoddal csinálsz! A párodnak az a baja, amit ez őbelőle kivált. A kettő nagyon nem ugyanaz. És ezen kell közösen változtatnotok, de nem úgy, ahogy ő gondolja. Ebben te tudsz neki segíteni, azzal, hogy beszélteted, eléred, hogy megnyíljon (idegesség, veszekedés, sértődés nélkül), hogy pontosan mit érez, hogy jött le neki a dolog, mi a féltékenységének az oka. Ha ez megvan, akkor pedig meg kell erősítened abban, hogy részedről egészen más a helyzet, szó sincs megcsalásról. El kell érned, hogy egyszer a te szemeden át lássa az egészet. Ugyanakkor fenn kell azt tartanod, hogy az illető jó barátod, közel vagytok egymáshoz és ezt akár olyan módon is kifejezitek egymás felé, amit leírtál a kérdésben.

És ez sokkal messzebbre mutat, mint hogy konkrétan mit csinálsz a sráccal. A párodnak meg kell értenie, hogy csak akkor lehet jó a kapcsolat, ha bíztok egymásban. És ez nem könnyű, elismerem, mert a bizalom sebezhetővé tesz. Ha bízol a párodban, akkor úgy verhet át, ahogy akar, csalhat fűvel-fával és te sosem jössz rá. De én nem látok más lehetőséget, mert az alternatíva, a féltékenykedés, a gyanakvás, a nyomozgatás, a birtoklás, az ellenőrzés ennél sokkal rosszabb, a kapcsolat halála.

Ez az, amit meg kéne beszélnetek.

"Nekem ez a fiú csak a barátom."

Oké... de honnan tudod, hogy te is csak egy barát vagy neki?

Csak egyszer próbáld ki, hogy megvicceled a barátodat, és elmondod neki, hogy te titokban többet éreztél mindig is iránta, és igazából jó lenne, ha legalább szexhaverok lennétek, ha más nem is... és nézd meg, hogy hogy reagál! Mert 99%, hogy bele fog menni a dologba!!! Csak akkor a barátod, tényleg igazi barátod, semmi más, ha visszautasít! Ha belemegy, akkor az azt jelenti, hogy ő már gondolt erre valamikor, valószínűleg tervezgette a fejében, reménykedett benne, hogy ez elő fog fordulni.. Az ilyen viszont NEM BARÁT!

"Meg nem is akarok veszekedés, feszültséget stb. "

Hát pedig ez hozzátartozik az élethez, leültök és megbeszélitek a dolgokat, beszélni kell a számotokra kényelmetlen témákról is máshogy nem fog menni.