Hogy képes valaki leélni akár 10 évet is úgy egy nővel hogy megcsalta a felesége?

Milyen hiteles válaszokat lehet kapni itt 1-2 olyan embertől, akiknek még talán párkapcsolata sem volt soha.

Nem fér bele, talán nem kéne megvárni azt a pontot, amikor már a megcsaláson gondolkodik a másik!

Ki kell néha nyitni az arcozatot és megbeszélni, ami nem tetszik.

"Nem fér bele, talán nem kéne megvárni azt a pontot, amikor már a megcsaláson gondolkodik a másik!

Ki kell néha nyitni az arcozatot és megbeszélni, ami nem tetszik."

Ez így igaz, és jól hangzik, de a gyakorlat az bizony egész más. Mert mindez észrevétlenül történik... Tudod, az én első házasságom is megromlott, totál elhidegültünk egymástól, és csak akkor tűnt fel, amikor már késő volt. Jelenlegi kapcsolatomban nagyon igyekszem, hogy ne következzék be újra, de rendszeresen szembesülök, hogy munka, háztartás, gyerek pipa, és bakker, már megint a párom az utolsó a sorban, mert hát ő ugye ott van mindig, türelmesen kivárja a sorát, nem nyafog, hogy éhes, nem ír leveleket, hogy holnapra mit kell bevinni a suliba, képes magának kikészíteni a ruhát, amit fel akar venni, el is mosogat maga után, ha arról van szó... olyan evidensnek tűnik, hogy ő van, és nincs semmi igénye. Holott nem az. Igen, tudatosítanom kell nap mint nap, hogy rá is figyeljek jobban, többet, mert tudom (de csak azért, mert már a saját káromon megtanultam!), hogy olyan észrevétlenül zajlik az egész. Hogy jaj, most nem mondom el, mi a problémám, majd holnap, most örülök, hogy ágyba zuhanok... aztán holnap már elfelejtem. Szóval nagyon, de nagyon nagy tudatosság kell(ene).