Miért van ennyi ember, aki hajlamos a megcsalásra?

Szerintem mindenki hajlamos rá, egyszerűen ilyen az emberei természet, a kíváncsiság, meg az érzéseket nem lehet csak úgy felülírni, vagy ilyen esetben már inkább rosszabb, ha azért nem fekszik le a másikkal, hogy a jelenlegi unalmas kapcsolatával elégedjen meg, bár mondjuk az is igaz, hogy a korrekt az lenne, ha szakítana a jelenlegi párjával. Csak hát sokszor ott van a pillanat heve is, na meg amíg nem biztos az új dolog, addig jó elúszni a langyos vízben.

(Ezeket úgy mondom, hogy én nem csaltam meg még senkit.)

20/F

Én úgy gondolom vannak köztünk sokan szerencsére akik nem ösztönlények, és nem tudnánk tiszta lelkiismerettel megcsalni a párunkat mivel fordított helyzetben nekünk is rosszul esne.

Nem ér annyit az a röpke pillanat, hogy tönkre tegye az ember a kapcsolatát és azzal a tudattal nézzen a másik szemébe, hogy átverte, és hazudott neki.

Aki nem tud 1 ember mellett megmaradni nem értem miért kezd bele egy párkapcsokatba...

Szerintem alapvetően a legtöbb ember nem elég értelmes egy normális párkapcsolathoz. Ehhez tudni kell értelmesen kommunikálni, folyamatosan fejlődni, tisztában lenni magunkkal, a másikkal, és persze némi szerencse is kell, hogy megfelelő partnert találjon, és ne csak a magány elől meneküljön.

A másik része a dolognak, hogy vannak, akik nem is akarnak monogámok lenni. Ezzel részemről nem is lenne gond, amíg tisztán játszik, és a partnere tudja, mit vállal.

Számomra szinte minden megcsalásnak mondható ebben a kategóriában, kezdve az érzelmi megcsalással, amit nem követ tett, de eltaszítja egymástól a két felet. Ezt még esetleg meg lehet oldani, ha volt egy konkrét kiváltó oka, és ezt az okot meg tudja a pár szüntetni. Viszont ha tettlegességig fajul, onnantól nálam vége.

Sosem értettem azt, aki jön az állati ösztönökkel.

Gondolom, mindenki volt már olyan helyzetben, mikor legszívesebben átharapta volna valaki torkát, vagy ott helyben megrugdossa, esetleg épp csak addig ütné egy tárggyal, amíg mozog: de nem teszi meg.

Nagyjából ugyanez a helyzet a többi ösztönnel is.

Nem értem, miért lenne nehezebb hűségesnek lenni, mint a többi ösztön elfojtása.

Pl. ha éhes vagy, mész hazafelé, de még egy óra, mire enni tudsz. Valaki jön szemben az utcán, és eszik egy nagy hotdogot, amit tényleg marha jól néz ki, és te is meg tudnád enni, akkor maximum nyelsz egyet, és beugrasz egy boltba kifliért meg virsliért. De nem ütöd le, hogy elvedd tőle, és te edd meg.

Pedig mielőtt lejöttünk a fáról, ez is így működött.

Nem hiszem, hogy pont a hűtlenség lenne az, amit el kéne fogadni az állati ösztönök közül.

#9: Nem teszi meg? Dehogynem. Megteszik, méghozzá nem is kevesen.

A fajunk genetikájának nem tenne jót a kizárólagos, hűséges (élethosszig tartó) monogám kapcsolat.