Meg lehet úgy bocsátani, hogy tényleg elfelejti az ember?

Persze, hogy benne volt. Emlékszem mielőtt aznap elment megfürdött és le is borotválta magát... máskor is szokta, de ez alkalommal nyilván nem véletlen pont akkor. Bele is szeretett szerintem, mondjuk az már elmúlt abban biztos vagyok.

Olyan fura érzés, hogy más valaki mint amit gondoltam róla. Talán az jobb lenne ha végig csinálták volna amit elkezdtek, legalább megtudhatta volna mit kaphat ezen a téren, ha már bevállalta. Az már nem rontott volna a helyzeten.

Igazából szerintem ez már csak egy nüansznyi különbség már, hogy betolja vagy nem tolja.

Hónapokig dumálgattak, flörtölgettek mire ide jutott a dolog. Nyilván rólam is. Mit csinálok, mit rosszul, milyen vagyok. Közben nekem meg azt mondta a feleségem, hogy segíti ezt a gyereket mert nagy bajban van (ez igaz is), meg hogy barátokra van szüksége a feleségemnek.

Egy aktus nem is érdekel, ha valakinek ez kell hát ez kell, még engedném is akár. Viszont hogy hónapokon át titkolózott előttem és mással vesézte ki hogy én milyen vagyok az esik borzasztóan rosszul. Ez egy őszinte kapcsolatba ez hogyan fér bele? Hogy mondjak bármilyen diszkrét dolgot ezután a saját feleségemnek?

Nem rossz ember ő, csak összezavarodott. Meg kiábrándult belőlem, 13 éve együtt vagyunk. Bár azt mondja nem, csak másképp szeret.

Ezt én nem is rovom fel neki, csak most már nem avatom be mindenbe és ez elég fura így élni, hogy az embernek meg kell gondolnia mit mond a feleségének.