Meg lehet úgy bocsátani, hogy tényleg elfelejti az ember?

Nem olyan dolgokra kell gondolni, hogy valami nőt titkolok, vagy hasonló. Olyat amit én gondolok és nem tartozott eddig másra hanem kizárólag a feleségemmel beszéltem meg, most meg nem érzek kedvet hozzá, hogy mindenbe beavassam. Azért ez nem az ő cipője. Bizalmatlan vagyok, nem hűtlen.

Egy darabig az eset után volt nagy összeborulás, de az is elmúlt. Sokat dolgozok, hozom-viszem a gyereket suliba, megcsinálok mindent amit kell a ház körül. Kicsit úgy is érzem magam mint egy szolgáltató.

Azt mondta születésnapi buliba megy. Végül is oda ment. Fürödni azért szokott máskor is... attól még hogy sejtettem valamit nem liheghetek egész nap a nyomában hátha valamit tervez. Ha nagyon akarja valaki előbb-utóbb úgyis megtörténik egy ilyen dolog, főleg ha még szerelmes is akkor meg végképp. Nem is voltam, nem is leszek egész nap a nyomában.

Azóta se koslatok utána. Ma is megy valahova egy barátnőjével. Csesztettem is miatta, hogy legalább védekezzenek (vásárlás közben :), na ezen besértődött, hogy gondolhatok ilyet, meg ez rosszul esik neki hogy ilyet mondok ő tényleg a barátnőjével lesz :)

Most már azért úgy vagyok vele, hogy nőnek nem kell mindig készpénznek venni amit mond, még akkor se ha van valami valóság alapja :)

Van olyan meghívás ami két emberre szól, de akit nem is ismerek annak nem megyek el a születésnapjára még ha hívnak akkor sem. Nem is érdekel, meg nem is érezném jól magam. Az meg végképp távol áll tőlem, hogy elmenjek őrködni.

Nem úgy kell elképzelni, hogy mindent én csinálok ő meg él. Ő valójában korábban megy el dolgozni és később ér haza mint én, így csak én tudom vinni a gyereket iskolába. A házat meg így is úgy is karban tartanám, ha egyedül élnék akkor is. Feleségem mos, főz, takarít, közben kertészkedik, nem az van hogy éli világát. Talán egy-két alkalommal egy hónapban elmegy barátnőzni, vagy hasonló, de akkor sem éjszakára, hanem délután vagy hétvégén. Nem érzem magam papucsnak ez miatt. Nem fogom se őrizni, se hajcsárkodni. Megvan a szabadsága szerintem teljesen normális keretek között. Más kérdés, hogy lehet ezzel élni és lehet visszaélni is.