Kedves nők, van olyan szituáció, amikor megbocsájthatóbbnak tartjátok a megcsalást?

off

#29, #30

Megdöbbentő, hogy emberek képesek megbocsátani az árulást... Szomorú lettem.

Kérdező: elnézést, hogy nem a kérdéshez szóltam hozzá.

on

Kedves 34-es, pedig hidd el, tapasztalat, hogy a nők az esetek többségében megbocsátják. Csak itt nagy a nők szája, de a való életben ez nem így működik.

Ne a budapestti, gyermektelen, jól kereső értelmiségi nőkből indulj ki.

Menj le vidékre, legyél háztartásbeli 3-4-5 gyerekkel, legyél olyan szituációban, hogy nehéz legyen munkát találnod, és máris szinte mindent benyelsz a férjednek.

De még ha jobban szituált is vagy és nem vagy kiszolgáltatott a férjednek, akkor is, ne pár hónapos kapcsolatokból indulj ki. Hanem mondjuk egy 15-20-30 éves házasság több közös gyerek utáni érzelmi kiszolgáltatottságából. A közös ház, a közösen kialakított napirend, a férjre mint apára való szükség a napirendben, kényelem, megszokás, 10-ből 9 nőnek csak itt nagy a szája, a zöme igenis félre néz ezek miatt, ha megcsalják. Sőt... sokan könyörögnek, csak el ne hagyják őket. Egyedül maradni főleg gyerekekkel nagyon nehéz. Lehet, ez szomorú, de ez van

Némi félreértést vélek felfedezni. Először is férfi vagyok. Másrészt vidéki.

Abban viszont igazad van, hogy nem nagyon vagyok képben az emberi kapcsolatokkal. Teljesen logikus, amit leírtál. De attól még szomorú.

Eldobni egy 20 30 eves hazassagot gyerekekkel egy ferelepes miatt ?

Szerintem butasag lenne igy a hazassag semmit nem erne.

Mindig mindenkinek van ujrakezdes es megbocsajtas

A szeretet alapja a megbocsajtas es tolerancia

Onteltseg gogosseg buszkeseg sehova nem vezet mindenki rosszul ja vele.

Alazat es megbocsajatas nehez de az erett lelkek ajandeka

Melyik konnyebb ? Megbocsjtani es ujrakezdeni vagy buszken kidobni a kulaba 20 evet ?

34-es még annyi, hogy olyan sokféle félrelépés van. Minden eset egyedi. Én nemrég olvastam Gyarmati Fanni naplóját, aki nézte, hogy Radntói 1,5 évig nyíltan csalta. Sokat gondolkoztam, hogy miért tűri. És rájöttem, azért, mert két embert, akik együtt maradnak nem mindig a szerelem tart össze. Radbóti és Gyarmati Fanni között ott volt egy közös "munka", Radnóti írt, Fanni gépelt, kritizált. Ott volt a közös ki lakás tele élettel és társadalmi öszejövetelekkel..stb. Társak voltak, mindegy volt, hogy a férje életében milyen egyéb szalmaláng lobbant fel.

Sokszor férj és feleség között vannak olyan dolgok (lehet ez gyerek, közös vállakozás, közös hobby, rengeteg közös emlék, közös tervek), amiket nem ingat meg az egyik fél (akár a feleség) ballépése, megszédülése. És ez nem feltétlenül baj.

Alapvetően én is olyan vagyok, hogy zsigerből rávágnám a kérdező által írt válaszokat: mehetne isten hírével, nem érdekelnének az indokok.

Így komolyabban belegondolva... Talán könnyebben megbocsátanék egy "random numerát", feltéve, hogy bevallja, megbánta, és tesz ellene, hogy többet ne csábuljon el. Egy hosszabb ideig megtartott szeretőt, vagy valaki olyat, aki régóta fűzögeti (pl. kollega vagy hasonló, még ha csak egyszer is volt), jóval kevésbé néznék el, még akkor is, ha utána észbe kap az első esethez hasonlóan.

Fokozatok viszont nincsenek nálam. Egy csók, egy kis tapi is ugyanolyan megcsalás, mintha le is feküdtek volna. Sőt, számomra talán kegyetlenebb a lelki megcsalás...

Az viszont nagy igazság, hogy megbocsátani lehet, felejteni nem.