Baba mellett megcsalás? Megbocsájtanátok?

Oh, gyerekek, soha ennél cifrább ne történjen egy kapcsolatban.

Egy ilyen hibáért eldobni x év házasságot 3 gyerekkel, jó nagy marhaság lenne.

Természetes, hogy mérges vagy most, de alszol rá párat és belátod, hogy ezt még azért meg lehet beszélni.

Kideríteném, igazat mondott-e. Ha hazudott, lapát...

A csókot megbocsátanám. De baromira fájna...

Nem tudnék már bízni benne.

És tapasztalatból mondom, hogy ha egy csókot vall be egy pasi, akkor ott kefélés volt.

Az miért jó pont, hogy elmondta? Ha az én férjem lenne, jobban haragudnék azért, mert elmondta, mint azért, ha csókolózott (vagy akár megcsalt).

Félreértés ne essék, nem vagyok egy ultraliberális feleség, sőt. De a dolog pszichológiája szerint az a férfi, aki „bevallja”, többszörösen is sz.rházi. Először, mert megcsalt. Utána, mert nem bírva a lelkifurdalásával, a terhet, amit addig ő cipelt, átpakolta rám. Innentől nekem fáj, ő pedig nem szorong tovább, hiszen vagy megkapja érte a büntetését, akkor azért érzi magát feloldozva, vagy nem, akkor pedig azért.

Nem hiszek a nyakló nélküli őszinteségben, az efféle „vallomás” pedig még csak nem is őszinteség, csak önzés.

A csókot, megcsalást lehet, hogy megbocsátanám, ez a körülményektől függ. Azért viszont biztos, hogy megkapná a magáét, hogy hűtlen volt, és még a bűntudatával sem bírt elbánni egyedül.

szerintem is magáról vette le a terhet azzal, hogy elmondta.

nem akart magának álmatlan éjszakákat.

meg tényleg mindenki máshogy reagálja le.

szemem előtt történt már olyan, hogy a férfi gallérja volt rúzsos, mire az asszony nevetve csak annyit mondott az urának, hogy te vén kujon hi hi hi...és éltek tovább boldogan..

Én csak remélni tudom, hogy a kérdező nem néhány GYK válaszra hagyatkozva fog dönteni a saját, a gyerekeik és a házasságuk sorsáról...

Ha igen, akkor meg is érdemli.

Ilyesmit kár itt megkérdezni. Meg egyáltalán, bárhol bárkitől megkérdezni.

Amit jól megtanultam ezidáig életemben, hogy rohadtul nem

szabad másokra hallgatni, főleg ha párkapcsolati témáról van szó. Tudjátok amikor az emberek 95 % boldogtalan, egyedül él, egyedül neveli a gyerekeit, ha nem akkor meg nagy eséllyel majd egyedül fogja, akkor úgy gondolom ne mondja meg senki mi a hosszú házasság titka és hogyan kell kezelni az ilyesfajta helyzeteket. Az emberek csak kifogástalan emberrel, kifogástalan kapcsolatban képesek létezni. Ha már valamit meg kell oldani, van valami hiba a rendszerben, akkor inkább eldobnak mindent, mert benyalják a rózsaszín mázas maszlagot, hogy az "örökké boldogan élni" mindenkinek valami alanyi jogon járó dolog.

Megnyugtatlak angyalom, ha emiatt többé nem tudsz bízni, akkor másban sem fogsz, nem csak a férjedben. Bárki jön ezután, hiba vagy baj mindig lesz.

Én nem akarom a sértett önérzeteket meggyőzni arról, hogy az élet nem habsortorta és mindig kettőn áll a vásár, mert már arra is rájöttem, hogy a legtöbb ember szeretete inkább önmaga felé irányul, és gyorsan feladják, mikor valakit a hibái ellenére is szeretni kellene.

Hogy a kisebb/nagyobb hiba, és a megbocsáthatatlan szemétség között hol a határ, azt mindenki maga tudja eldönteni, de az önző, önsajnáló, magukat túlontúl szerető emberek igen alacsonyra teszik a mércét.

Először mindenki azt hiszi, hogy ő aztán többet érdemel...