Akik a válás mellett döntöttek 2 kisgyerek mellett? Mi volt az oka? Evidens dolgok, mint pl megcsalás, alkoholizmus, stb nem áll fenn csak már nem is beszélünk egymással a szükségesen kívül.

Ezen nincs min gondolkozni.Sajnos lépnetek kell.Valamiért kihült a kapcsolatotok.Esélyt kell adnotok magatoknak és egymásnak a boldog élethez.Elvált vagyok.Sajnos a férjem beújított.Nehèz volt elfogadni és új életet kezdeni de sikerült.A gyerekek 1 és 3 èvesek voltak.Mindent megtettem hogy ne nagyon sérüljenek.Már felnőtt emberek.Jobb minél kisebb kórban szerintem.A kamaszkort éppen elèg megèlniük, nem hogy még ilyen válságot átélni mellé hogy a szülők külön mennek.

Nagyon sokan élnek így. Hogy dolgozzák fel? Szerintem feladják, hogy nekik még jár ez az életben. Úgy gondolják, alávetik magukat a "sorsnak" és szolgálják a gyerekek érdekeit. Szerintem ez szomorú. Mindenkinek kijár az életben a szerelem, izgalom, csók, szex, intimitás, ahogy te fogalmazol. Ha ez nincs, az élet egy fontos része langyos lábvíz. Emellett mi marad? A kötelezettségek, házimunka, munkahely, utazás, evés, alvás... az ember pedig kompenzálni fog. Eleinte többet eszik, majd egyre-másra egészségtelenebb ételeket, mert vágyja a jó érzést, vagy mérges, dühös, feszült lesz és ezt a családtagjain vezeti le... és tippelhetnék még pár probléma megoldási stratégiát, amit nap, mint nap látni a környezetünkben. Én úgy gondolom, hogy az életnek akkor van értelme, ha egyensúly van, és éppúgy van benne munka, szórakozás, élvezet, mint kötelezettségek és hasonlók. Nálatok kirántották a háromlábú szék egy lábát. A kérdés az, hogy mikor dől be az egész. Idő kérdése. Lehet "barátok közt" élni, csak nem érdemes. Nő is vagy, és egy idő után igényelni fogod ennek kiélését is. A gyerekek meg megtanulják általatok, hogy milyen egy család. Ne hidd, hogy azért, mert nincsenek veszekedések, nem tudják az igazat. Dehogynem. Látják, érzik. És azt fogod nekik üzenni az életeddel, hogy látjátok, így kell ezt csinálni. Ha a szemükbe nézel és ilyen felnőtt életet kívánsz nekik, akkor jó. Mert jó eséllyel ilyen lesz. Én olyan szülők között nőttem fel, akik már nem szerették egymást. SZomorú gyerekkor volt. Aztán már felnőttem, mire végre kimondták, hogy baj van, veszekedtek végre. Már az is jobb volt, mint a néma haldoklás egymás mellett. Aztán mivel "már úgy is öregek és megszokták egymást", együtt maradtak. Most így "éldegélnek". Én meg szánom őket. De mindenki úgy él, ahogy akar. Én soha nem ragadnék meg egy olyan kapcsolatban, ahol már nem vagyok nő (amellett, hogy anya is vagyok, igen). Nekem igényem van az őszinte vágyra, intimitásra, izgalomra. Ezért érdemes megdolgozni, minden nap. Beszélgess el a férjeddel, hogy ő hogy érez. Szerintem meg fogsz lepődni a válaszon. Beszéljétek meg együtt, van-e értelme együtt tengeni a kényelmen kívül.

2-es vagyok: csak még annyit, hogy én is elváltam, igaz, az első házasságomban nem voltak még gyerekek. Most olyan házasságban élek, ahol a férjem is nagyon odafigyel, nagyon akarja, hogy működjön és megteszi, ami tőle telik. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen lesz a jövőm. Nagyon jó döntés volt továbblépni, de persze ezt előre nem láthatja az ember. Akkor olyan érzés volt, mint ha egyenesen szakadékba ugranék, sok éve voltunk már együtt. De minden gödör után van tovább, és többnyire felfelé! Ezzel nem azt mondom, hogy nektek végetek van, váljatok el mindenképp. Csak azt, hogy ha ez az utatok, akkor sem kell félni tőle, csak menni előre, bátran!

Szerintem az ilyen nem fog hosszú távon működni,egy darabig lehet,de utána valamelyik fél úgyis tovább akar majd lépni.

mennyire kicsik a gyerekek?nem lehet,h egyszerűen annyi van a háttérben,h elfelejtették hogyan is volt a gyerekek előtt?túl sok lett a rutin és meg bőven menthető lenne a kapcsolat,ha odafigyelnetek és megtanulnatok újra egymást is szeretni,ajánlom figyelmedbe a Szerelemproba(fireproof) című filmet..ferjeddel beszéltél már róla,h mit erzel? ő hogyan áll hozzá az egészhez?