Megcsalt 6ev után a barátnőm, és most mit tegyek?

Most írtad le, hogy miért nem érdemes ezen tovább rágódni: "ezt tartom teljesen undorítónak hogy becsapott, heteken keresztül hazudozott", satöbbi.

Nem kéne, hogy további kérdésed legyen. Itt a vége. Ne nyalogasd tovább a sebeidet. Fel a fejjel, tartsd meg a munkahelyed, az albérleted, a csaj megy menjen akárhová. Örülj inkább annak, hogy nem 10 év után, házasságban, két gyerekkel szembesültél ezzel.

Majd találsz egy értelmes nőt.

Elhanyagolt, ellaposodott kapcsolatból lehet kiút a közös összefogás, de a hűtlenség csak pontot tesz a végére. Hát ezt most mindketten megtanultátok ebből.

Hogy mit tegyél? Próbáld meg lezárni, feldolgozni magadban ezt (nehéz út, de végigvihető). Alakítsd ki az új életteredet, akár ott akár máshol, ezt te tudod milyen lehetőségeid vannak. Egy biztos, se a csajjal, se az alkoholista szülővel nem élnék. Minden jót neked!

1. A párodat azonnal dobni! NEM megbocsátani!

2. NEM hazamenni! Munkádat NEM feladni!

Most még nehéz, de igenis, megmaradhatsz abban a városban, ahol élsz! Egy ideig eszedbe jutnak a közös helyekről a közös emlékek, de el fognak halványulni. Az idő sokat segít - igazából az segít egyedül - tapasztalat.

Ha ezt az albérletet nem tudod fenntartani egyedül, akkor is biztosan találsz helyette másikat, ne mondd, hogy nem, persze, macerás, persze, lehet, hogy plusz költség (ha pl. itt javítottál valamit saját költségen vagy beruháztál valamire, amit nem vihetsz tovább), de NEM lehetetlen! Ez csak kifogás! Nehogy egy albérlet miatt fogadd vissza és ezzel tedd tönkre végképp az életedet! (Az albérlet előnye épp a rugalmasság, nem?)

Attól eltekintve, hogy kidobod a párod, ne hozz meggondolatlan döntéseket a jövőddel kapcsolatban! Hagyj magadnak időt regenerálódni! A munkádhoz pedig ragaszkodj!

3 napja borult a bili.Meg nem vagy tul az elso sokkon.Ne hozz most semmi olyan dontest, ami kihatassal lehet a tovabbi eletedre. Illetve egyet igen, de azt nagyon gyorsan.Szabadulj meg a riban*ctol.Par het mulva, ha mar tul leszel a nehezen, tisztabb fejjel at tudod gondolni, hogy hogyan tovabb.En biztos, hogy nem adnam fel a munkamat. A mai vilagban ez tul nagy luxus lenne. Meg kapora is jonne, hogy sokat kell dolgoznom, addig sem ragodnek a bajomon.Ha az alberletet egyedul is fenn tudnam tartani es egyebkent sem szivesen koltoznek mashova, akkor az agyat kidobnam,(bar az nem tehet semmirol)es pl atrendeznem a lakast, olyan lenne, mintha uj helyre koltoztem volna. Nem uj berendezesrol beszelek, csak- tudod- ezt ide teszem, azt oda teszem,ezt elforditom, azt atfestem...

Es meg egy gondolat. En egy kb 25000 lakosu kisvarosban eltem. Szakitas utan 12 evig nem futottam ossze az exemmel az utcan, pedig mindketten eltuk tovabb a megszokott eletunket, nem szandekosan kerultuk egymast.De lehet, hogy csak szerencsem volt.Fel a fejjel kerdezo! A godorbol mar csak felfele van ut.