Aki nem tud megbocsátani egy megcsalást, az nem is szereti a másikat igazán?

Azt nem mondom, hogy minden esetben a megcsalt fél a hibás, viszont sok esetben van, amikor bizony az a hibás, akit megcsaltak.

Többször van az úgy, hogy a viselkedésével az egyik fél szinte egy másik ember karjaiba kergeti a párját, ami azt jelenti, hogy a hűtlenség magjait bizony ő maga veti meg.

Miért nem népszerű akkor ez az elképzelés? Hát nyilvánvalóan az egoizmus miatt. Már az a tény is beletapos az embernek az egójába, hogy megcsalták, hát még szembesülni avval, hogy ennek az egésznek az alapja az ő butaságaira vezethető vissza, ez már kétszeres csapás lenne, amit a mai, 21. századi önző ember nem tud elviselni.

------

19:44 - valóban nem ismerlek, viszont az írásodból egyértelműen látszik, hogy megbotránkoztál, ezért próbálsz olyanokat mondani rólam, ami nem igaz. Pl az előző kommentedben is ott van a személyeskedés, hiába is próbáltad, most lazábbra venni a dolgot. Látszik, ahogy fantáziálsz, hogy milyen ember lehetek, és arra rendszerint teszel is utalást a kommentjeidbe. Nem játszom az eszemet, csak leírtam a véleményem. Ha nem tetszik, akkor nem kell engem olvasni. :-)

@19:56

Köszönöm, hogy leírtad a véleményed, de nem értek veled egyet.

"Ha a viselkedésével "más karjába taszítja", akkor szakítson a viselkedése miatt, ne csalja meg! Ennyi! De annyi már nincs benne, hogy elé álljon és szemtől szembe megtegye igaz?"

-->Azt gondolod, hogy a párkapcsolatoknál, amik a 21. századi embernél minimum 90%-ban érzelmekre épül, lehet gondolkodni? Ez az egész nem így működik. Amikor valakit "más karjába taszítanak" és érzelmi válságban van, a vonzalomnak egy bizonyos foka még működik, egy bizonyos része viszont már elhalt. Az illető ilyenkor a sok szép emléket sem akarja otthagyni és felrúgni mindent, viszont szüksége van törődésre, (főleg lányok esetében!) esetleg testiségre, amit viszont nem kap meg a párjától! Na ilyenkor szoktak győzni az érzelmek, és megtörténik a megcsalás. Miért, vajon a megcsalás után nem az érzelmek dominálnak annál aki pórul járt? Mindenki ismeri azt az elvet, hogy "mindenkinek jár egy második esély", de érzelmileg képtelen vele azonosulni, és ha a racionalitás azt is mondja, hogy "talán megváltozik", nem ad neki még egy esélyt, mert nem tud.

A kérdés pedig összességében ahogy az előző válaszoló leírta, NEM a megcsalásról, hanem a megbocsátás képességéről. Sajnálattal veszem tudomásul, amit már eddig is tudtam, hogy az emberek képtelenek egymásnak megbocsátani, és lehet most ezért velem vitázni, de én ebben nem látom sehol sem a szeretetet, csak az "azt kaptad, amit megérdemelsz" elvet.

20:49: Alapvetően jókat írtál, köszi a választ.

Feltétel nélküli szeretet!? Az meg mi? :-) Létezik még olyan? [szomorú irónia!]