Miért számít akkora 'bűnnek' ha megcsalom a barátnőmet?

"ahol már ugye feltételezhető a család megléte ahol ugye az utódokat is fel kell nevelni, ahhoz pedig egészséges ha 2 szülő van akik nem csalják meg egymást"

Miért, ha bármelyik fél félrelép, miért kellene azt a gyereknek tudnia? Miért lenne befolyással a gyereknevelésre?

"Egy egészséges családban a késztetés ellenére nem merül fel ilyen."

De, felmerül... sőt, azokban merül csak fel igazán. Ugyanis ezekben a házasságokban nem az van, hogy az első probléma után kidobják a másikat...

Illetve ez nem 1-2 év, hanem 10-20 év után jön elő általában. És ezt többnyire csak egészséges házasságok bírják ki.

"De itt viszont párkapcsolatokról volt szó és a kettő teljesen más dolog. Szerelem és vágy/szeretet."

Nem, nem teljesen más... bár a rózsaszín köd már rég elszállt, de az, amit a férjem iránt érzek, sokkal több, mint puszta szeretet. És a vágy is megvan egymás iránt mind a mai napig. :)

Ha változatosság kell, akkor szedj fel minden este másik nőt és dugd meg őket. Senkit nem érdekel. De ne legyen mellé állandó kapcsolatod, egy állandó nő akit megalázol, hazudsz neki. Mellesleg, ha kell mellette másik nő, akkor őt nem szereted.

Vagy mond meg neki, vállald fel, hogy nyitott kapcsolatot akarsz. Ha belemegy akkor semmi gond. De ne csapd be. EZ a lényeg.

Illetve még egy dolog. Ha csak azért kell az állandó barátnő, mert együtt éltek és mos, főz rád, akkor vegyél fel inkább egy cselédet.

acciojuli, ki más lenne, aki ebben a témában teljes vállszélességgel kiáll a srácok mellett? :D

Hogy miért név nélkül, az hosszú történet...

Azért én azt hiszem a kettő között képviselem, mindkét felet.

A srácokat értem, és tudom mi miért van, és ennek próbálok valami normális kereteit javasolni, hogy lehetőleg ne legyen megcsalás, hazudozás, másik becsapása.

De lássuk be, a legtöbb nőnél süket fülekre talál a téma, elutasítóak. Totálisan nem érdekli őket, hogy mit gondol a srác, simán végignézik, hogy kínlódik, de nem hajlandóak állítani a szemszögükön.

Értem, hogy őket miért csalják meg. (mert nincs is lehetőség másra, vagy megteszi, vagy megerőszakolja magát a srác)

Ezért szélmalomharc az amit én mondok igazából, két félen múlik, hogy ezt tisztességes keretek között le lehet e zongorázni.

Dowd, félreértesz... :))

Amikor azt írtam, kiállok a témában a srácok mellett, nem a hímnemű társadalomra gondoltam, hanem konkrétan rád és Miquelre... :D

És igen, sokszor leírtam, hogy igazad van, de az a DE mindig ott van...

Hiszen egy kapcsolat elején ez senkinek nem jut eszébe, hogy erről beszélni kellene, mert el sem tudja képzelni, hogy később beleszalad! Pedig igen, rohadtul igazad van, az elején kellene ezt tisztázni, még akkor is, ha akkor ezt elképzelhetetlennek tartjuk!

És ha a másik fél elég konzervatív a témában, akkor meg később nem lehet, vagy pedig kockára teszel mindent!

És itt nem csak a gyerekre, és a felépített egzisztenciára gondolok, hanem magára a házasságra!

Amikor megcsalás sincs még, csak egy nyitott házasság gondolata, de ennek már a felvetésére is tönkre mehetne a házasság, mert mit képzelsz Te, hogy mással is szeretnéd...

Neked bejött, tudjuk...

És tudod mit, ha nem lenne gyerekem, nekem is lenne bátorságom odaállni ezzel a párom elég, csak nagy levegő, és hajrá... lesz, ami lesz...

De gyerek mellett nem tehetem. Egyszerűen nincs hozzá jogom! Ha rossz lenne a házasságom, akkor kötelességem lenne kilépni belőle, a gyerek érdekében is...

De jó házasság mellett ezt nem kockáztathatom meg. Ez a rész az, amit te nem érthetsz meg....

Majd ha felnő, ha kirepül, akkor igen, odaállhatok én is a férjem elé, hogy bocs, de valami nem OK velem... de addig nem...

Értem a szempontjaidat és elfogadom.

Nagyon jól tisztába vagyok vele, hogy semmi mást nem tehetek az ügyben elmondom újra és újra, hátha valaki felismeri, hogy egyáltalán nem baromság és vagy még az elején szempontjai közé építi, vagy amikor már megvan a baj tudja mihez igazítani magát, esetleg ha már ott tart a dolog, hogy félrelépett az egyik és "megbocsássak e" kérdések vannak ad egy másik szemlélet módot ami segíthet neki összetartani a szétesőben lévő családot.

Ez minden. Nem tudom megváltani a világot, és nem is akarom. Csak más nem mondja el nekik, először hallják. (sokkolóan radikálisnak is hangzik)

Ezzel meg nem tudok mit kezdeni, mindenki annyira képes csak felfogni első hallásra új dolgokat amennyire akarja, ha elutasító és képtelen/nem is akar elgondolkodni rajta az nem az én asztalom. Legfeljebb ha ráfut és van annyi esze emlékszik erre, és de legalább eszébe jut, vagy ráfarag, és gyarapítja a szinglik széles táborát.

És tegyük a szívünkre a kezünket.

99%-ban azok elutasítóak, akik kapcsolatról kapcsolatra "bukdácsolnak". 3-5 évente új partnerük van. És nem értik, hogy a --csába lehet valakivel 10-20 éveket leélni, és megkérdezik privátban tőlem, hogy hogyan csinálom???

Alapból nem működik a szerelemi életük, akinek 3 évente új kapcsolata van az alapból valamit nagyon nem jól csinál.

De ő az okosabb persze, és tudja a tutit. Csak éppen nem érti miért nem működik az élet.

Ezzel sem tudsz mit kezdeni.

Egy álláspontot képviselek, tudod nagyon jól...

Én már csak egyetlen dolgot nem értek: miért van az, hogy az emberek nagy része ki akarja sajátítani a partnerét? Még azok is, akik önmaguk részéről nyitni szeretnének...

Lásd a kérdező példáját: ő vágyik másra is, szeretné, ha a társadalom, és a párja ezt elfogadná... de azt elképzelhetetlennek tartja, hogy a barátnője is mással!

Ugyanez van a hűtlenek széles táborának nagy arányával is... ő félrelép, de ha a másik teszi, azt nem bocsájtaná meg! Én ezt tartom abszurdnak!

Ha valaki ebbe beleesik, neki kellene lennie annak, aki ezt a legjobban meg tudja érteni! De ennek ellenére ők is bitorlóak...