Létezik erre bocsánat ha nagyon megbántam?

Olyan nincsen, hogy nem menthető. Totálisan romos házasságokat is sikerült már a feleknek megmenteni, a kérdés mindig az, hogy a két fél 1. mennyire akarja azt 2. hányan adnak neki rossz tanácsot. Jellemzően: séróból "rúgd ki", "szakíts", és a szokásos tömkelege. Mert úgy egyszerűbb, mert úgy nem kell konstruktívnak lenni, mert úgy megnyugszik a kis lelke, hogy "húdeokos volt". Jah, hogy menteni lehetne, és nem kell széjjel qrni valamit?

Hááát az fel sem merül, lévén ugye nem nekünk fáj, viselje el ő. Hát gratulálok.

Most már csak ő dönthet, hogy a rossz tanácsra hallgat, és emiatt megy a levesbe minden, vagy átgondolja. Én neki segítek gondolkodni, és nem nektek hőbörögni.

Az ember nem a bűntetésből tanul, hanem az önmagával való elszámolásból. Ha magával nem tud elszámolni, más kapcsolatában is elköveti ezt a hibát. Ha el tud, akkor többet nem követi el. (erre a "menj és ne vétkezz többé" elvre egyébként az a kultúrkör épül amit olyan nagyon tudnak hangoztatni, csak alkalmazni nem, pedig alapvetés :) )

A lényeg. A lelkiismeret űzte ide, és azt hiszem alapos lecke is volt. Többet ért mint szétcsapatni vele a kapcsolatát.

Továbbra is egyenlőségjelet teszel a közé, hogy az elmondás=kapcsolat vége és az elhallgatás a helyes megoldás.

Én meg azt mondom, hogy az egyetlen módja annak, hogy egyáltalán bármilyen kapcsolata legyen az, hogy őszinte.

Ha a párja nem képes elviselni, meghallgatni, meglátni a saját kezét a dologban, ha együtt nem képesek visszahozni a kapcsolatot a romjaiból, akkor igen, menjenek szét. Ha hazudniuk kell, nem elmondani dolgokat, hogy fenntartsák a "kapcsolat látszatát", az hogyan boldogság?

" Ez az ő dolga. Zavarna e, persze. Ez mg nem jogosít fel, hogy tulajdonoljam. "

Egy normális, normáknak megfelelő kapcsolatba nem fér bele az, hogy az egyik fél mással enyelegjen. Tök mindegy, hogy megbánja-e, vagy sem, szimplán nem fér bele. Azért párkapcsolat. Gondolom nem nyitott kapcsolatban vannak, ahol tök mindegy, hogy kivel k*félsz. És gondolom az sem volt lefektetve, hogy a megcsalás bele fér a kapcsolatukba.

Ez nem magunkhoz láncolás, tulajdonlás, csak szimplán kimondatlan szabály a párkapcsolatoknál, hogy mással való intim érintkezés nem fér bele- egy normális és jól működő kapcsolatba.

aki tagad az megfosztja a döntéstől a másik felet. az már értéktelen kapcsolat. önzőség védeni. Dowd csak gyávaságról és önzőségről ír: gyáva mert nem viselné el a megcsalást ha tudna róla és önző mert az egyik fél érdekét védi a másik féllel szemben. a hibás fél érdekét. a megcsalt boldogabb lehetne egy becsületes emberrel! ezt akadályozná meg.

erre nincs indok

Lehet erről vitatkozni, mert filozófiai vitákat indítani.

Ettől még nem fogok közhely szótárból dolgozni, mert annak jó véget nem szokott lenni. Én mindig abból indulok ki, hogy a probléma megoldásra mi az éppen legjobbnak tűnő variáció. És ha esetileg ez szembemegy a sokak által perferált közhelyekkel, akkor bizony nem azt fogom mondani amit hallani akartok. Nem lehet minden esetre egy modellt ráhúzni, és ha nem teljesen stimmel, akkor addig erőszakolni a modellt, amig erőből nem sikerül.

#27.

Szerinted nem fér bele. A swingeresek is köszönik jól vannak. Elég komoly ménnyiségű ember él úgy, hogy bőven megcáfolja amit mondasz: NINCSEN általános szabályszerűség, és olyan normarendszer ami helyesebb a másiknál. Olyan van ami számukra megfelelő!

Abban egyetértünk, hogy kimondatlan szabály. Nincsen átbeszélve, nincsen kimondva, nincsen átrágva. Amit én erre szoktam javasolni, hogy igenis tessék megbeszélni mi merre hány méter. De ez totál más szál.

#28 ész nélkül vagdalkozva ítélkezel és nem gondolsz bele. Könnyű rásütni bélyegeket (gyávaság,önzőség) ezt a legkönnyebb. És nem tagadásról van szó, lévén nincsen vádaskodás, nem letagadja. Hallgat róla. (lehet egy kalap alá venni, de nem szabad)

Roh@dtul nem a lányt védem. A kapcsolatukat akarom lehetőleg egyben tartani.

"Úgy beszélsz a 2 évről minta 20 évnyi házasságról lenne szó... :)" Minden 20 éves házasság volt két éves is... Az érték sok kis értéktelennek ítélt elemből áll. A lebecsült sok kis 2 évből lesz az értékes 20-40-50 év. És ez a lehetőség bennük is benne van, de sosem lesz 20 év ha most kihajítja ezt a kettőt. És ki tudja még mennyi buktató lesz benne, akár ilyen, akár más okokból. Azért a 20 évért meg szokás dolgozni. Nem csak ölbe tett kézzel ül senki, és minden sima lesz, aztán egyszer csak 20 évesek leszünk. Egy frászt. Szóval védem azt a két évet is.

Az élet nem fekete-fehér. Rettentő rossz tanácsokat eredményez ilyen végletes fekete-fehér gondolkodás.