Férfi társaimtól kérdezem, hogy meg tudnának-e bocsátani a partnerüknek, ha az félrelép, vagy egyből kiadnátok az útját. Mitől függ nálatok?

Én nem azt mondom, hogy ha szeret, tuti, nem csal meg, mert az élet ennél árnyaltabb és vannak gyenge emberek, de én ilyennel nem állok össze. Lehet, hogy "szeret", de én is szeretem magam annyira, hogy ne ilyenekkel vergődjek.

Egyébként pedig, az aktus nem pár pillanat műve, eljutni odáig sem az. Bőven lett volna ideje visszakozni, de azért megdugatta magát. Akkor, mikor más farkát szopkodta, más farka járt ki-be benne, nem jártál az eszében? Valószínűleg igen, csak valahogy így: "Majd visszasírom magam hozzá..."

Megbocsátani lehet, megtudnék, de újra bízni benne vagy elfelejteni, na azt nem, és ez a fontosabb. Ahogy írtam, az élet árnyalt, ritka a fekete és a fehér, de ha már odáig eljutottunk, hogy megcsalt, nem marad túl sok lehetőség. Lapát.

26/F

ha megtette már régen rossz, gondolj bele, tt már semmi tisztelet nincs irántad, lehet nem is volt, de mikor dugod valszeg nem is rád gondol közben, érzelmek meg nem fűtik már egyáltalán.

És tényleg, mi van ha már korábban is tette?

Én minden kapcsolatba úgy megyek bele csaljon meg nyugodtan, de ÉN ne tudjam meg!

Ha olyan gerinctelen volt hogy félrelépett ne legyen lelkiismeret furdalása se. Ha meg nincs akkor csak volt egy jó éjszakája ennyi!!