Miért keres még mindig?

A párom megcsalt. Három éve alkottunk párt, amikor kiderült, hogy találkozgat egy másik lánnyal.

A telefonján szerkesztett meg egy hirdetést a lakásomról, hogy kiadjuk. Amikor megmutatta, felugrott egy értesítés. Egy másik lány azt kérdezte, milyen napja volt, piros szívvel a végén. Kértem, nyissa meg előttem, nyilván nem gondoltam, hogy egy teljesen idegen lány azzal kezd el egy beszélgetést, hogy milyen napja volt. Nem volt idő beszélgetéseket törölni, lebukott. Találkoztak, nem egyszer. A részletek nem érdekeltek.

Ez december elején történt, szakítottam. Borzasztó nehezen éltem meg az ünnepeket, sok összezavarodott pillanatom volt, amikor azt gondoltam, hibát követtem el. Máskor minden együtt töltött pillanatunk emlékét hazugságnak éltem meg és felfordult a gyomrom.

Nem mondom, hogy nem hiányzik. Vannak még esték, amikor álomba sírom magam. De valahol érzem, hogy jó döntést hoztam.

Nehezen ment bele a szakításba, ígért fűt, fát. Napokig írt, hívott. Karácsonykor, új évkor, névnapomkor a köszöntés mellé érkezett a szánalmas könyörgés is, hogy adjak újabb esélyt. Néhány napja be akart állítani hozzám atom részegen, hogy bocsássak meg.

Lehetséges, hogy megbánta?

A környezetem csak azt hajtogatja, hogy én ezt a döntést meg fogom bánni és elhamarkodtam.

24/Nő