Várnál egy olyan emberre,aki hónapok óta ígérgeti,hogy el fog válni?

Ne ítéljétek el!

Nem tudhatjuk mikben vannak benne...

Kérdező!

Felnőtt ember vagy, de gyerekes módon komolyan publikusan kell ilyet kérdezned?

Az illetővel beszélgettél tisztességesen a témáról?

Elmondtad neki hogy ez a hosszú várakozás megingat téged?

Miket érzel?

Megkérdezted az illetőtől, hogy mit érez?

Miért halasztja az elválást stb?

Sok nő fél.

Édesanyám is hasonló helyzetben volt. Halogatta a válást 6 évig... A férfi őt is és minket, gyerekeket is bántott. Volt, hogy véresre.

Mindig kiállt mellettünk és védett minket, amikor ahogyan tudott.

Akkoriban azt kívántam: bárcsak felnőtt lennék, hogy tudjak neki segíteni, megvédeni őt és kellő anyagi biztonsággal támogatni, hogy merjen lépni.

Ugyanis egyedülálló anyaként a világban 4 gyerekkel... Hát eggyel se egyszerű...

Őt nem támogatta senki. A barátaitól elszakadt a költözéskor, újakra nem tehetett szert a bunkó párja miatt s mellettünk kevés szabadideje is volt.

A lelki dolgok fizikai problémákig fajultak, ráment a stressz és minden a testére.

Összeesett, kórházban láthattuk őt másnap.

Akkor abban a helyzetben, ahogy mi mellette sírtunk, határozta el magát, hogy erős lesz és inkább kilép egy bántalmazó kapcsolatból.

Szembesült azzal, ha az úgy ment volna tovább ő maga is tönkremegy és nem fogja tudni megvédeni a gyerekeit, mint abban az esetben.

Kórházból hazafele már kaptuk is az ívet párjától:

Miattatok van anyádtok kórházban, majd leverte rajtunk a feszültséget.

Anya ettől védett meg sokszor minket a testével is...

De nem volt ott. Kórházban feküdt...

Kést emeltem arra a baromra. Nem tűrtem. 13 voltam...

Utána triplán zárt szobaajtó mellett mert csak aludni a szemét.

Vajon a te kiszemelted miket élhetett/él meg?

Miért nem lép ki?

Félhet a kapcsolatban?

Ha tényleg szereted és látod,érzed,hogy viszonozza... Ha tényleg megvan az összhang stb... Ne engedd el őt!

Sőt! Bátorítsd, támogasd és legyél mellette, hogy mielőbb megerősödjön a veled való biztonságos kötődése!

Hogy el merje engedni a sz_r kapcsolatot.

Ezek komoly pszchihés folyamatok. Nem megy csettintésre.

Ehhez viszont tökösebb támogató kell lélekben... Nem pedig egy olyan ember, aki nem igen látja át a helyzetet s empátiamentesen az illető elhagyásán gondolkodik.

S lehet pont ezért marad a "biztos" sz_rban az az ember, mintsem egy bizonytalan újba menjen.

Kérdezted-e tőle, hogy fél-e a bizonytalanságtól?

Ha igennel válaszol és valóban akarod őt, öleld magadhoz és bíztasd.

Mondd, hogy ott vagy neki.

S tedd fel a kérdést, ahogy magadhoz szorítod, nézz a szemébe határozottan (de csak ha tényleg az is vagy):

Mikor válsz el? Ez nem mehet így tovább!

Gyere hozzám, segítek.

Elkísérlek oda ahova kell.

Pl válási papírokat leadni stb.

Cuccait elhozni.

Sokan azért se lépnek, mert lelkileg pszchihésen bele van magyarázva a fejükbe, hogy pl

"úgyse találsz mást helyettem"

"Senkire nem támaszkodhatsz"

Stb. Egyfajta lelki terror. S akik benne vannak, azoknak nehezebb.

Aki évekig hasonlóba van, mármár megszokottá válik számukra. Megszokást pedig nehezebb felülírni.

Ám nagyon sokat számít, hogy erős vagy gyenge ember toppan be az életükbe vagy sem.

Ezesetben terólad van szó.

Üljetek le s beszélgessetek mélyen erről s mindkettőtök belső érzéseiről, félelmeiről.

Keressetek megoldást együtt egymást segítve.

Ez alap egy kapcsolatban, ahogy a nyílt kommunikáció is.

Bizonytalan vagy?

Teljesen érthető. Nekem se tetszene, hogy pl tali után el kellene engednem azt akit szeretek s egy háztartásban van a "férjével", akit tekinthetünk ezesetben EXnek.

S ez senkinek nem tetszene. Frusztrálna, s a "mi van ha ők..." dolog is megfordulna a fejemben. Az ember tiszta szívébe is beleharapna ez a gondolat s a vele járó kellemetlen érzés.

De egy valami biztos, ha én szeretek valakit, minden tőlem telhető módon támogatnám, hogy merjen lépni.

Itt jön képbe az egészséges manipuláció.

Tudnod kell mire vágyik, miktől fél s fel kell karolni a biztonságba.

Édesanyámmal idősebb fejjel beszélgettem erről az említett multunkról.

Megkérdeztem anno tőle:

Mit üzennél azoknak, akik hasonló helyzetben vannak?

Merjenek kilépni! Nincsen annál felszabadítóbb érzés, amikor a nehezén túl vagy és boldog vagy kezdetben minimum nyugisabb jelenedből tekintesz vissza a pokolra.

Nehéz a kezdet, de sokkal könnyebb az élet lelki, fizikai bántalmazás nélkül.

Nos, ennek több mint 12 éve.

Azóta boldog teljes életet él, rátalált a szerelemre. Vele kb 10 éve vannak együtt és nagyon sok mindenben pozitív irányba megváltozott édesanyám. S ebben nagyon nagy szerepet tölt be az élettársa.

Boldog vagyok, hogy boldognak látom. A kisebb mindennapi nehézségek ellenére.

Dehát a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket.

Keresd te is meg a problémák gyökereit és dolgozzatok rajta együtt.

Sok sikert és mielőbbi megoldást kívánok! Főleg, ha szeretitek egymást!

"Én is mindig ezt mondtam,de az élet úgy hozta. Én vagyok a férfi, ő a nő. Ő kezdeményezett, szerelmet vallott nekem"

Te nem férfi vagy, csak egy kisfiú.

Szerinted hány szeretője van még melletted a nődnek? 🤣

Van gyereke a házaspárnak?

Mert akkor nulla az esélye hogy lelép anyuci

Tudja, hogy vársz rá? Tudja, hogy számítasz rá, a válására? Tudja, hogy számolhat veled?

Nem olyan biztos az, hogy ez egy ideális állapot neki. Lehet pont hogy egyik helyen sem kapja meg amit szeretne. Otthon már, a szeretőtől meg még.

Ismerek olyat, ahol várt a férfi és a nő ki is lépett a házasságból.

Majd össze is hazasodtak, gyerek is lett. Viszont később ők sem éltek boldogan...