Megcsalás/viszony után új esély ?

Mi oda-vissza megcsaltuk egymást(jó sz@r volt addigra a kapcsolat, külön szobában voltunk).

Kiderült, szétköltöztünk. Egy év után újrakezdtük. Ennek 6 éve és azóta jól működünk.

Nekünk a külön töltött egy év nagyon kellett. Közben is randiztunk másokkal. Mindketten ezáltal jöttünk rá, hogy egymást akarjuk, senki mással nem olyan.

Ha csak simán folytattuk volna rögtön a megcsalások után, valszeg már kinyírtuk volna egymást.

Ha megcsalás van en olyankor megvilágosodok csak hogy jé a másik nem is szeret vagy neki mindegy kivel "hál", egyre megy bárki.

Én ilyenkor már csak addig folytatom a kapcsikat csak, mig nincs más.(nem akarok bőgni szakitas utan meg ezek a sz.rságok) De az életem már nelkule csinálom. Es pasizok.

En megcsalást kikacsintgatásokat flörtöket nem hibaként kezelek, ami bűn lenne meg bocsánat kéne, hanem a megcsalás nekem az, hogy nem érek neki semmit, nem szeret, neki 8 hogy engem d.g vagy a szomszéd marcsát, vagy ennyierővel a bnőm is bevehetném mellé akkor az ágyba.

Ő ez. Nekem meg nem ez kell..

Hosszú időn keresztül csalt ami megérzèsekkel kezdődött. 4 évvel később a véletlenek sorozata álltal detült ki az első amit olyan szépen kimagyarazott mert az elteltidő ugye túl sok volt akkor már, hogy valódinak lehessen hinni, így maradtunk tovább. Majd ahogy teletek az évek és véget vetettem végre nagy veszekedés utàn a kapcsolatnak, hosszú hónapok elteltével valamiért eszemebe ötlött, hogy megnézem az email-jeit amit addig soha nem tettem meg. Ott amit találtam az adott biztos pontot, hogy intuiciómim annyira erősek, hogy félelmetes. Nem sokkal később hívott is mert rám volt ragadva még mindig mert megpróbált visszaszerezni magának, de amiket olvastam kihozta belőlem azt az àllatot amivel képes voltam bele üvölteni azokat a sérelmeket a fülébe amiket addig nem mertem mert tagadott. Majd megkértem jó hangosan, hogy ne keressen soha többet! Nyomsztó volt az egész. Hosszú évekre visszamenőleg olyan leveleket olvastam, hogy azt amit éreztem nem tudom leírni sem.

Nem éreztem magam nőnek. Éveket szívtam annyira összeroppntam. Pl szexeltem sok sok idő elteltével és elsírtam magam közben így abba hagytuk. Nem tudtam sem jól érezni magam sem bízni a másik nemben. A sportba és a munkámba menekültem. Kellett 3 év mire összeszedtem magam annyira, hogy kinyílhasson a világ előttem. Munka, edzés, buli. Így teltek a napjaim. Jó volt csak magányos, de klassz volt az is.

Nálunk nem viszony volt, "csak" részeg félredugás... a részéről... mondhatnám hogy szemét férfiak... fax feláll ész megáll..

de akkoriban olyan mélyponton volt a kapcsolatunk... én meg plátói érzelmeket fűztem a főnököm felé...

Szóval ez volt a szikra.. Megbánta, megbeszéltük, változtunk mindketten, tényleg odatette magát hogy a bizalmam visszaépüljön. De én is odatettem magam hogy túl tudjunk ezen lendülni. Csakis így van értelme, ha mindkét fél képes a változásra.

Sztem 2 év alatt jobbá vált a kapcsolatunk mint valaha. S jobbá váltunk mi is. Igen Igen 2 év simán kellett...

Őszintén tudom mondani, hogy túl lehet lépni együtt is. Szívből meg lehet bocsátani.

Büszke voltam magunkra hogy mi vagyunk a kivétel. Akinek működik..

Jah... 10 évig működtünk jól. Igazán jól. Aztán elkezdett érdeklődni a kolléganője iránt. Semmi extra nem volt itt, csak üzenetben megdicsérte, de érezhető volt hogy ez egy lépés, csak a csaj nem viszonozta.

Na itt az elmúlt 10 szuper évünk kukába ment. A visszaepitett bizalom újra szilánkokra tört. Leginkább azért, mert jónak hittem a kapcsolatunkat, nem voltunk mélyponton. Nem értettem a miértjét.(ugye az elsőnél nekem is volt vaj a fülem mögött)

Ezekután elmentünk párterápiára. Valamennyit ért, de közel sem épült vissza a bizalom mint abban a 10 évben...

Jól működünk mint kapcsolat, család, imádunk egymással szexelni. Tényleg minden idilli, kivéve hogy bennem már nincs bizalom. Ez már nem épül vissza..