Miért éri meg az embereknek egyetlen 20-30 percért (vagy kinek hogy) elrontani több éveket?

A, A kémia beindul;

B, Valószínűleg ott már valami nem működik, nem úgy működik, mint korábban, csak nem tudta senki sem kimondani, ezért lett az, ami.

Bődület, hogy milyen sokan áltatják magukat azzal, hogy ha a párjuknak (szerintük) mindent megadnak, akkor nem lép félre.

Ez csak önámítás, hogy befolyással vagy erre, elkerülhető, hogy megcsaljanak.

De ez nem így van.

1. Minden kapcsolat két emberen múlik. A félrelépés is. Kizárólag a szeretőn meg a félrelépőn. A házastárson nem.

2. Nincs olyan hosszú távú párkapcsolat, ahol mindig minden rendben van. Ahol nincs vita, sértődés, félreértés, unalom, szürke hétköznapok. Aki ezt várja, az ne is kezdjen kapcsolatba, mert csalódni fog. Ami után ugye egyből futni is kell félredugni...

3. Nincs olyan, hogy mindent meg tudsz adni. Az újdonságot, a felfedezés izgalmát, az első randit, első szexet nem fogod tudni megadni. Ugyanaz az ember, ugyanaz a nemi szerv, éveken át. Aki másra is vágyik, annak bőven elég ok félrelépni, hogy annak más van a lába közt, és nem ismeri minden mozdulatát.

Amúgy meg: ha xar a kapcsolat, akkor a házastárs miért nem lép félre? Ő nem ugyanabban a házasságban él? Neki nem ugyanolyan xar?

A legtöbb félrelépéshez csak az a két dolog kell, hogy legyen kivel, és bízzon benne, hogy nem derül ki.

Nem beszélve rengeteg olyan kapcsolatról, ahol semmi sem működik, és mégsem lépnek félre.