Srácok, nálatok is kiveri a biztit, ha kiderül, hogy csak egy skalp voltatok a csaj gyűjteményében?

Farizeus hozzáállás, és az erkölcsi fárosz tinik most leszedik rólam a keresztvizet, de azért elmesélem. Abban a korban vagyok, amikor az ember sorra veszi az életében elkövetett hülyeségeket.

A történet több évtizedes, amikor még fiatal zenész koromban, amíg Czinege elvtárs gépfegyverre nem cserélte a gitáromat, arról szólt az életem, hogy szombatonként mindig másik nőt cipeljek haza. Az ominózus csaj idősebb (bő 30-as) áru volt, és utólag visszagondolva gyanúsan könnyű volt becserkészni. Amikor A szombat esti hódításokat jellemzően következő szombatig porondon tartottam, de ő már vasárnap megmondta, hogy köszöni, ennyi volt, nem kér belőlem többet. Tudom, hogy hímsoviniszta attitűd, de eszméletlen rosszul esett. Jó, hogy jött a katonaság és másfél évig csak távolról csodálhattam a szebbik nem képviselőit.

Szóvalnektek is ilyen rosszul esett/esik?