Minden az én hibám?

4,5 évet voltam együtt a párommal, ebből 2 éve együtt élünk. Mindketten elég fiatalok vagyunk még, számtalanszor el is hagyott már, de mindig megbocsátottam neki, mert szeretem. A külön töltött idő alatt ő kétszer is próbált mással lenni, de végül nem jött neki össze. Olyan alapvető dolgokat hiányoltam, hogy öleljen át, simogasson, gyengéden csókoljon meg, járjunk együtt társaságba, néha vegyen nekem virágot, csokit, dícsérjen meg, hogy csinos vagyok stb. Sokszor veszekedtünk, nem fordított rám figyelmet, mindig volt valami kifogása.

Nyáron kezdtem egy új munkahelyen, ahol meg is érezte valaki, hogy elhanyagolnak. Vett nekem virágot, csokit. Elfogadtam őket, de nem történt semmi sem. Hazavittem, a páromat nem érdekelte. Azt mondta, hogy ez ajándék és ő örül annak, ha én ajándékokat kapok, illetve ha én emiatt más férfit választanék, az csak engem minősítene. A csokit meg is ette!

Teltek a hetek, bennem egyre inkább dúlt a vihar, a harmadik fél pedig udvart továbbra is. Elhívott egy rendezvényre, páromnak mondtam, hogy megyünk, persze nem azt mondtam, hogy kettesben, hanem többen is lesznek ott, ami igaz is volt! Semmi kérdés nem merült fel benne, elengedett. Számomra ez abszolút azt jelentette, hogy lemondott rólam. 2 éve nem lepett meg úgy igazán semmivel...

Pár hétre rá elhívtak engem egy vacsorára, amit elfogadtam. Elsüllyedek szégyenemben mert mindez már a párom háta mögött történt.

Nem tudom magam sem, hogy mit gondoltam, most is őt szeretem, de annyira jól esett hogy valaki törődik végre velem, hogy nemet sem tudtam mondani.

A legjobb barátnőm árult el, találkozgatott a párommal, elvileg testi kontaktus nem volt köztük, de folyamatosan engem beszéltek ki, megalázó képeket készítettek rólam, kinevettek. A párom szerintem soha nem akarta volna elmondani nekem, hogy kígyót melengettem a keblemen, ő most a sértődött, hogy a háta mögött megcsaltam, mert tudatosan találkoztam valakivel. Gyűlölöm magam, mert így alakult, számtalanszor elnézést kértem, csak ő éppen semmiben nem látja be a hibáját. Siratom a helyzetet napi szinten, nyomja a szívem. Lehet butaság, de ha igazán engem akart volna, tett volna értem és amikor virággal vagy csokival jöttem haza, akkor kicsit tepernie kellett volna, hogy érezzem, hogy igenis fontos vagyok. Illetve ha annyira szeretne, amennyire azt állítja most, és ébreszti bennem a bűntudatot, akkor kissé megértőbb is lehetne a helyzetet illetően, ide két ember viselkedése vezetett.