Szerintetek túl nagy kérés volt ez a barátnőm részéről?

Köszönöm az eddigi válaszokat.

Meglróbálok mindennek válaszolni.

#28 Igen, tudom, hogy a szakítás lenne a legjobb megoldás, de ez nem ilyen egyszerű sajnos, mert vannak emlékek, van még szeretet stb, csak a hűtlenség beárnyékolja.

#29 Igen, minden bizonnyal olyan mély sérülést szereztem, hogy mindenképpen pszichológusra lenne szükségem, ami folyamatban van, de jelenleg még kb a kábulat részén vagyok a dolognak, hogy "basszus, ez tényleg velem történt meg?"

#30 Átbeszéltük már sokszor, de emberből vagyok, és rengeteg pszichológiai könyvet olvastam az elmúlt időszakban, pl a bizalom evulúciós dolgairól, nehéz a bizalmat visszaépíteni, mert több ezer éve bennünk van, hogy ha szeretünk valakit akkor bízunk benne, esetekben az életünket is rábíznánk, és ez a probléma, hogy konkrétan volt egy ember, akinek a kezébe az életed is tetted volna, és elárult, innentől kezdve a személy iránt fenntartásokat kezel a megcsalt fél, mert egyszerűen bíztál benne, és ez megtört. Családi, baráti bizalmat viszonylag könnyebben vissza lehet építeni mint egy párkapcsolati bizalmat, mert ott a legbensőbb lenyeded adod oda a másiknak, aki fogja és kb tüzelőanyagként előkészítí vele a grillezett tarjáját, hogy aztán jollakottan lefeküdjön utána szunyókálni. Sajnos magamat is hibáztatatom, hogy ez létrejött, sajnos olyan problémákkal szembesültünk az évek alatt, amiből belőlem is kb a legrosszabbat hozta ki, anyagi, lakhatási, távolsági gondok, plusz betegség, műtét, műtét utáni ápolás, stb stb, szóval eléggé összejöttek a dolog.

#31 Teljes mértékben értelek, de jelen pillanatban nem tudom, hogy mik lennének azok a dolgok amikkel a bizalmat visszalehetne építeni. Én, jelen pillanatban, amit kijelentek, hogy ebben a sérült és egyben alázott pillanatban azt látom, hogy az lenne számomra a megfelelő, hogy ha pl egy férfi egyértelmű jelét adná annak, hogy szeretne tőle valamit, akkor azt mondja el, lehet, hogy beszűkült állapotban vagyok most, nem tagadom, de jelen pillanatban ezt látom egy olyan dolognak, hogy ő, elmondja az ilyen eseteket azért, mert tudja, hogy megcsalt, tudja, hogy sérültem, tudja, hogy most egy törékeny és fájdalmas állapotban vagyok, én úgy érzem, hogy ez nem annyira nagy kérés számomra, mert ezáltal bennem úgy érzem elindulna valami, hogy kérek valamit, és ő teljesíti, és ezt ne úgy értsd, hogy követelem, hanem kérem, kérem, kérem azért, hogy tudjak bízni benne, hogy nem hallgat el dolgokat, gondolom idővel ez valamilyen pozitív dolgot kialakítana bennem, hogy tudja, hogy fáj számomra a hűtlenség és, hogy enyhítse, akkor ezt megteszi, értem ezalatt, hogy fektet bele energiát, mert ő is szeretné megoldani ezt, ehhez pedig energia, lemondás és céltudatosság kell, és néha vannak esetek amikor félrekell tenni az egot, a különbözött intim szférakat, hogy idővel kialakuljon egy magasabb dolog, értem itt a bizalmat, ahol fát vágnak ott forgács is hullik alapon gondolva gondoltam és éreztem, hogy ha ezt megtenné nekem, akkor látnám és érezném, hogy ő is valóban akarja ezt a kapcsolatot, mert, hogy épüljön valami, ott néha, főleg a megcsalásnál, ott áldozni kell dolgokat.

#32 Megértem ezt is, elhiheted, ha a helyzet olyan lett volna, már nem lennénk együtt, ha egy teljesen normális pasi lettem volna és úgy csal meg, már nem lennék vele, de mint fentebb írtam, az élet eléggé kitolt velünk, és velem is, és vele is, nem csak most, hanem még gyerekként, sajnos ő sem, és én sem egy normális családból jövünk, ahol a szülő megfelelő dolgokat ad át gyermekének, engem brutálisan bántalmaztak fizikailag, lelkileg, őt meg in tinikorba elhagyták. Ebből adódóan hiányoznak belőlünk dolog, erők, tartások, szabályok, én érzékeny vagyok, mivel sosem volt olyan személy aki szeretett volna, kezdve gyerekként a szüleimtől, ezért én ragaszkodok, értelmesebb vagyok, ezáltal gyengébb is, őt pedig kb elhagyták, ő acélosabb, erősebb és lazább mint pl én. Ezekben nem egyezünk, ezekből néha vannak érzelmi hiányosságok is, amit nem tudunk a másiknak kielégíteni, én igényem a mély beszélgetéseket, igényem, hogy a másik mondja el, hogy mit érez irántam, hogy mondja el mit érez magában magáról, hogy mit érez kettőnkről, tervek, célok, stb.

#34 Igazad van, sokat olvastam itt a megcsalás témában, és azt vettem észre, hogy a megcsalás utáni időszak egy fontos és érdekes folyamat a pároknál, pl van mikor a nő észmél, "úristen mit tettem", és van a másik véglet, hogy gőg és nyakasság bontakozik ki nála, itt sajnos ez volt, miután kiderült elkezdett furcsán viselkedni, jelkódot állított a telefonjára, szeretett volna pasikat bejelölni, barátkozni velük stb, én meg nem értettem a dolgot, hogy most mi ez, most ez így ennek a menete ilyenkor, pl a boltban pont a hűtlenség kiderülése után nagyon durván elkezdett egy pasi nyomulni rá, vele elkezdett beszélgetni, írogatni, és ez számomra olyan rosszul esett, hogy hát....veszekedés lett belőle. Teljesen kifordult magából, előtte nem akart pasikat visszajelölni, akkor elkezdte ezt is, és szintén nem értettem, hogy megcsalt, de folytatni akarja, de akkor miért csinálja ezt.

#35 Minden bizonnyal valamilyen pszichológiai betegség miatt nem tudunk szakítani, de valahol még szeretjük egymást, valahol, nem tudom hol, a fos, és a trágya meg a hányás alatt van némi szeretet még, ami mindketrőnkben felszínre bukkan, mert vannak napok, pillanatok amikor szeretjük egymást, de őszintén megmondom, hasonló ez a dolog mint a rák, mindig itt van bennem, mindig ott motoszkál, tudom, hogy benne volt a kezem abban, hogy ide jutott a dolog, de nem tudom 100%-osan magamra terhelni, mert akárhogy nézem, akármilyen oldalról, egyszerűen a hűtlenség döntés kérdése, ő akkor, abban a beszűkült és reményvesztett állapotban döntött, sajnos így, én úgy érzem, hogy lehet nem voltam a legjobb ember ebben a kapcsolatban, de megérdemeltem volna egy szakítást, a hűtlenség helyett.

#36 Leírtam, hogy mi volt az érzelmi megcsalásin belül.

#37 Igen, egyikünk sem százas, nekem volt pár több párkapcsolatom is, a barátnőmnek kb én vagyok az "első", őt eddig egy pasi úgymond megdugta, másnap a pasi szakított vele, szóval a barátnőmnek még ismeretlen az, ami nekem már ismert, hogy kapcsolatok jönnek mennek, igen fáj ha vége, nagyon fáj, mérhetetlenül fáj, de egy idő múlva majd jön egy másik férfi és feledteti azt aki előtte volt, jön a szerelem, a kötődés, a vágy stb, és a volt pasi, jelen esetben én, már csak egy emlék leszek egy korszakról, egy szép vagy rossz emlék, amire néha visszaemlékezik, hogy hát volt ilyen is, szép volt jó volt, mosolygunk egyet, vagy csüggedünk egy nagyot és kész, ott az új párunk, aki atölel és szeret minket, és az élet megy tovább, na, ő ezt még nem látja, ő csak azt látja, hogy ha ennek vége, akkor kb vége mindennek, hiába magyarázom el neki jobbról, balról, átlóba, nem érti, fél tőle, amit megértek, hisz egy ember sem szeret szenvedni, de ő még nincs tudatában annak, hogy a szenvedés után mindig jön valami, ami feloldoz, feledtet, ezesetben neki egy férfi.

#38 Valahol talán mélyen azt várom, hogy újra csaljon meg, és az adna akkora löketet számomra, hogy lelépnék.

#39 Valahol teljes mértékben ezt érzem, kivéve annyiban, hogy szerintem a szerelem egy idő után átalakul mélyebb kötődéssé, csak valahogy ez nálunk ez torz lett, kötődés van, de nem a személy iránt, hanem a szakítás utáni problémák hatásától félünk, úgy ahogy írod, elmondja ő is és én is, hogy igen van párom, jól vagyunk, megvagyunk oké minden, miközben már semmi sincs rendben itt. Valóban a kényelem is alany és tárgy lett számunkra, főleg neki, ez egy kisebb község itt, ahol normális pasit találni kb nem nagyon lehet, vannak alkoholisták, vannak drogfüggők, és vannak ezeknek a fúziója, és jah, tudom, hogy valahol ezért sem akar szakítani, pedig érzem rajta, hogy titkon mélyen már másra vagyik, mélyen már kíváncsi rá, hogy ő, hogyan is működne egy másik pasi mellett, hogy mit hozna ki belőle, buzogni kezdett benne a gondolat, milyen lenne mással. A megcsalást értem, nem kapott meg tőlem valamit, amit attól a másik pasitól megkapott, de úgymond a mag elvetődött benne, és csak idő kérdése mikor hajt ki, mikor lesz megint egy óvatlan pillanatban gyenge, és szakítás helyett mikor fogja a hűtlenséget választani, itt viszont az én szerepek sokat számít, mivel én tudom ezt, ezért a normális az lenne, hogy oké, tovább látok az orromnál és elhagyom, hogy menjen, csalódjon, használják ki, szeressen, szomorkodjon, hagyják el, nézzék hülyének, találja meg azt a férfit aki tiszteli, szereti, becsüli, vigyázza és óvja, de valahol még szeretem őt, és mindig könnyebb ragaszkodni valamihez mint lemondani róla. Szóval nem egyszerű számomra, pedig látom, átlátom, az sem könnyíti meg a helyzetem, hogy ő akarja még ezt a kapcsolatot, ez reménnyel tölt el, de a remény keveredik az ármánnyal, a bizalmatlansággal, és egy torz kép lesz az egészből, komolyan mondom nincs szó rá amit érzek, valahogy nem találtak még ki erre az érzésre szót, hogy tudod, hogy menned kell, de nem enged, tudod, hogy más kell neki, de szereted, szereted, de nem bízol benne, nem bízol benne, de akarod őt, és ott az a bizonyos "de", de mi lett volna ha, az élet nem állít élénk ilyen nagy és nehéz megugorhatatlan akadályokat, akkor is ez lett volna, akkor így így jártunk volna, mi van ha jóban figyelek rá, többet törődök vele stb.

#40 Azért konstatálni kell azt, hogy ő alapjáraton egy nagyon önbizalomhiányos lány, és azt is figyelembe kell venni, hogy egy önbizalomhiányos lánynak egy pillantás, egy nézés sokkal többet jelent mint egy olyan lánynak, olyan nőnek akinek rendben van az önbizalma, plusz itt a férfiak olyan szinten prolik, hogy hihetlen, van 1-2 férfi akik alapszinten normálisak, dolgoznak, viszonylag jóképűek, viccesek stb, és félek, hogy egyszer majd egy ilyennel megcsal, nem attól félek, hogy beleszeret, szeressen, de akkor ne menjen át patkányba, hanem közölje, hogy figyelj te fsz, van egy másik fsz aki bejön, szeretném ha költöznél, oké, tiszta sor, pakolok és itt sem vagyok, attól félek, hogy újra titkos viszonyt kezd el folytatni, és megint olyan szinten sérülni fogok mint most, az önbizalmam az atomjaimra tört, nőkre konkrétan nem merek ránézni, törékeny és vékony jégen vagyok, és a barátnőm sem könnyíti meg a helyzeten, hogy egy pozitív irányba változzon.

#42 A #40 válaszolónak írt válaszomat fűzöm hozzád. Az abban leírtak választ adnak a te válaszodra is kb.

#43 Dehogy kérnék ilyet, pusztán a bizalom kapaszkodóit próbáltam ezáltal valahogy kiépíteni, a #31 válaszolónak írt válaszomban ezt kifejtettem.

#44 Nem korlátozni akarok, hogy ki mehet be a boltba, a #31 válaszolónak leírtam, hogy ezt hogy gondolok.

#45 Próbálnám elengedni, de gyenge vagyok hozzá, plusz ő is hat rám, igazából akárhogy akarom elmondani neki, hogy vége, és kell, sajnálom, de kell tőle is az, akarom, hogy ő is értse meg, hogy megcsalt, akarok, hogy jusson el arra a szellemi szintre, hogy érezze és lássa és tudja, hogy itt felesleges már miden, dobja le a kliséket, hagyja, hogy mások mit mondanak majd, jöjjön a magány, a fájdalom, a szomorúság, ennek az egész szarnak a gyászolása és akarja ő is, igen, minden bizonnyal gyenge vagyok, meg mondhattok rám bármit, de nekem csak úgy megy a szakítás ha vagy csakis kizárólag a másik szakít velem, vagy ha közös megegyezés alapján eldöntjük, hogy ez, ez a kapcsolat ebben a formában, ebben az életben ennyi, ennyit tudott.

Huhh...komolyan elfáradtam ezeknek a válaszoknak a megírásában, remélem, hogy fellelitek benne a szellemi szinteket, hogy hiába vannak logikus és magától értetődő dolgok, de vannak sajnos olyan esetek amikor két ember olyan sérüléseket hoz otthonról, és visz bele a kapcsolatba és ezáltal nem tud olyan könnyen kijönni egy nem működő mérgező kapcsolatból. Megértem, hogy ti szellemileg magasabb szintet képviseltek, de mi sajnos nem, ahonnan tű jöttök, mi még csak oda tartunk, rengeteg új és érthetetlen, dolog jöttek fel, nálam a hűtlenség, a barátnőm részéről, hogy ezt megtette, kezdve, hogy érzelmileg más a nyelvünk, a szeretetnyelvünk, kezdbez, hogy neki és nekem más és más a jó, más és más dologra van szükségünk, nekem a mély beszélgetések, neki a pihentető osszebújás stb. Nincs tökéletes kapcsolat, kompromisszum és fejlődés, ami meghatároz egy párkapcsolatot, de lehet hogy tévesen látom, mert szellemileg nem tartok ott, ahol pl az egyik válaszoló, pl a #39 ő már átesett ezen, ő már látja, látta, hogy ezután is van jövő, van gyógyulás stb, én, mi meg sajnos nem tartunk ott, az időnk pedig csak telik, telik és telik tétlenül, ertelmetlenül, egy helyben állva.