Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek túl nagy kérés volt ez a barátnőm részéről?
Sajnos ilyen, vagy olyan úton, módon, de a barátnőm érzelmileg eléggé durván megcsalt. Próbáljuk a kapcsolatotunkat megmenteni, ő egy vegyesboltban dolgozik. Mondanom sem kell, hogy a bizalmat az sajnos eltűnt iránta. Én megértem, hogy ha valaki mondjuk bepróbálkozik nála, vagy úgy néz rá, amiből az jön le, hogy a férfinak nem semleges, hogy azt közölje velem. Én azért kértem ezt tőle, hogy ezeket ossza meg velem, hogy ezáltal a bizalmat valahogy kezdjen kiépülni felé, hogy őszintén elmond ilyen dolgokat, valahogy nálam ez volt az első, amit feltudtam hozni, hogy a bizalmat valahogy újra kiépítsem felé.
Ennek másfél éve, az első pár hónapban még tartotta magát ehhez, kb 3-4 hónapig, aztán azóta semmi, kérdezgettem, hogy mi volt a boltban, volt e valaki aki úgy nézett rá stb, azt mondta, hogy nem. Aztán az utóbbi egy évben már totálisan úgy adta elő, hogy senki sem kezdeményezett, max ilyen perverz 50-70 körüli bácsik, akik tipikusan ezek a perverz öregemberek.
Aztán a tegnapi nap folyamán, egy mélyebb beszélgetés alkalmával közölte véletlenül, hogy van pár olyan srác akiken látja, hogy bejön, de nem mernek kezdeményezni, és elvileg volt 2-3 olyan férfi, akik egyértelmű jelét adták, hogy bejön nekik.
Nos tisztában vagyok azzal, hogy egy kisebb községben vagyunk, ahol az emberek eléggé prolik kb, azzal is tisztában vagyok, hogy minden nőt megnéznek a férfiak nagyrészt, mert így vagyunk beállítva, de azt már nem tudom hova tenni, hogy mikor hazajött, kérdeztem, hogy mi volt, és a válasza az volt, hogy semmi, "kinek jönnék be", mégis ki nézne rám úgy" stb.
Ez nekem olyan szinten rosszul esik, hogy kb most azt akarom, hogy legyen vége ennek a kapcsolatnak, mert a bizalom az totálisan tönkrement köztünk, én azért kértem, hogy számoljon be ezekről, hogy a őszinteségével a bizalmat kezdjem el valamelyest normális meder felé terelődni, és úgy érzem, hogy ő ezt nem tisztelte, nem vette komolyan.
Teljesen rosszul érzem magam emiatt most, aztán elkezdett ferditeni, először azt mondta, hogy volt pár férfi, aztán ferditette tovább, mikor már látta, hogy mennyire rosszul esett nekem ez, hogy ez a pár személy ez majd a jövőben lehet, meg, hogy ez a pár személy csakis kizárólag egyszer, egyetlen egyszer tért be a boltba, akiknek osszetéveszthetetlen viselkedése volt. Aztán elszólta magát, hogy azért sem mondta el, mert nem tudta hova tegye a pasitól a mozdulatot. Szerintem valami olyasmi lehetett, hogy a srác úgy adta át a pénzt, hogy direkt, szándékosan megérintette a kezét, tudjátok ez a tipikus eset.
Tudom, hogy egy normális kapcsolatban, ahol nem ütötte fel a fejét egy megcsalás, ez konkrétan nem is lenne téma, de itt arról van szó, hogy számomra ez lett volna az egyik útja annak, hogy bízzak valahogy benne, és ehhez nem tartotta magát.
A megcsalás óta azt kérdezi, hogy mit tegyen, hogy újra bízzak benne, elmondtam, de mégsem teszi.
Nem tudom mit tegyek. Túlreagálom, vagy ebben a kiélezett, bizalmatlan helyzetben túlságosan élesen, vérmesen, radikális fogok fel ezt.
Bár nekem ez lenne az első amivel azt érezném, hogy újra bízni tudnék benne, hogy elinduljak azon az úton, hogy őszinte velem, és ha kérek valamit akkor azt teljesítse, jelen esetben a keresem ugye az amit fentebb írtam.
Konkrétan egy világ ömlött össze bennem most.










De arról nem én tehetek, hogy megkérdezi, hogy mit tegyen hogy bízzak benne, mert nem akar elvesziteni mert szeret, meg rengeteg emlék, meg rengeteg átélt dolog stb van mögöttünk, nem akar szakítani, megoldani szeretné, sajnálja, szégyenli, gyűlöli amit tett. Kérdezi, mit tegyen, hogy valahogy bízzak benne, elmondtam, de nem tartja magát hozzá, oké, megértem, hogy nem mondja el, mert valamiért nem, de akkor amikor elindulok sír, könyörög stb, oké, maradok, kérdezi újra, mit tegyen hogy bízzak benne, elmondom, kezdjük a legegyszerubb dologgal, mondja el ha valaki úgymond hajt rá, de ezt nem azért nem azért kérem, hogy számon kérjem, hanem érezzem az akaratot, az őszinteséget a részéről, hogy ő, őszinte hozzám, hogy számára fontos az, hogy újra kiepuljon a bizalom, de erre ezekszerint ő vagy nem hajlandó, vagy a szellemi szintje nincs ott, hogy ezeket elmondja, vagy egyszerűek szarik bele abba, hogy nekem, mint megcsalt félnek milyen érzés az, hogy bizalom nélkül vagyok egy kapcsolatban, és nem adja meg a kapaszkodókat ahhoz, hogy újra tudjak bízni benne.
Tehát ilyenkor megint elindulok, megint sír, marasztal, megkérdezi megint mit tegyen, hogy bízzak benne, elmondom neki ezt, hogy nekem jelen pillanatban, lehet fél évig, lehet egy évig ez kellene, oké, de mi a vége, hogy nem mondja el. Ekkor megint összecsomagolok, megint sír, megint marasztal, megkérdezi mit tegyen, hogy bízzak benne, oké, megint elmondom neki ezt, hogy számomra ez lenne az első lépés, de megint nem ezt teszi.
Oké, megint elindulok és megint ugyanez van.
És úgy érzem, hogy ő nem érzi át azt, hogy megcsalt, és nem érzi azt sem, hogy bizalmat vesztettem iránta, és azt sem, hogy neki tennie kellene azért, hogy kialakuljon egyfajta bizalom, ha nekem ehhez ez kell, nem tudok mit tenni, tudom, hogy ez egy nem természetes állapot, de amíg a bizalom valahogy kiépül, hogy valamint eltudjunk indulni, ez az út sosem egyszerű, aki volt ilyenben az tudja, hogy viszontakságokkal teli, plusz kicsit több energiát kellene belefektetni, és ebből nekem az jön le, hogy nem tiszteli a kérésemet, nem tiszteli az érzelmeim. Hogy elmondom, hogy mit tegyen, de nem teszi, és nem tudom hova tenni.





#19
De, AZ megcsalás. De az hogy a boltban az alkesz Jozsi, meg az anyu kedvence Tibi megnézik, sőt Jancsi még zavartan vihog is mikor visszaadja az aprót, az nem az. De még az se ha valaki megkérdezi hogy van. Az a megcsalas amit ő csinál, nem az amivel mas próbálkozik.
Sajnos úgy latom hogy ez a kapcsokat helyrehozhatatlanul megromlott. Nem tudom miért maradtatok még együtt, hogy mégse kellett a másiknak, vagy ő gondolta meg magát, de ez amit most varsz el hogy minden tök lényegtelen dologról beszámoljon, ez nem megoldás. Én is voltam pénztáros, és fel se tűnt ha valaki próbálkozott, vagy annyira semmis hogy el is felejtettem. Ezt elvarni beteges. Ha úgy érzed nem tudsz többé bízni benne, ami egyébként a #19 kommented alapján érthető, akkor jobb lesz ha elválnak útjaitok. A bizalmat nagyon nehéz visszaépíteni, és így erőszakkal nem is lehet.





#23
Kezd érdekelni a masik fél véleménye is. Mert ezek alapján vagy te hallgatsz el valamit magadról, vagy neki kellene orvosi segítség. Illetve ha ez igaz, akkor neki mindenképp kellene...
Amugy exem süllyesztett engem is ilyenné, hogy annyira lerombolt lelkileg, hogy hiába tudtam hogy rossz vele, úgy éreztem nem tudok nélküle létezni se.
Én is "megcsaltam" online, amég nem lett köztünk komoly, abból lett ugyanez mint nálatok, hogy "na meséljek, ma ki kezdett ki velem?" És alig bírtam győzködni az ártatlanságomról, mert nem hitte el, néha még neki állt följebb hogy miért hazudok (rendezvényfotos voltam, vagyis volt hogy igen sok ember vett körül, es valljuk be inkább szórakozasnak vettem a munkám, mint munkának. De attol még munka volt.)















Nem vagyok férfigyűlölő.
Talán a férfi először menjen el pszichológushoz, kérjen segítséget feldolgozni a traumát és ne egy idegen embert traumatizáljon a saját múltja miatt.
Azért mert valaha te áldozat voltál, nem jogosít fel, hogy másból te is azt csinálj.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!