Szerintetek túl nagy kérés volt ez a barátnőm részéről?

#114

Kicsoda tart mit és miben? 😂 😂 😂 😂

Részletezd kérlek.

#116

Köszönöm, valami ilyesmit érzek a válaszolók alapján. A megcsalás egy eléggé fájdalmas tett egy párkapcsolatban. Olyannyira, hogy pl egy férfi megcsalja a tegyük fel a feleségét, mondjuk van már 1-3 gyerek, ilyenkor a nő, általában a gyerek normális szellemi fejlődését, értékeit, teszi előnybe, hogy oké, megtörtént, de a nő azon van, hogy elnézze a férfinak ezt, mert az a bevett, normális működés, élet, ha van apuka, anyuka, gyerekek, és a gyerekek mellett ott van a biológiai apuka és anyuka. De több száz, ezer olyan eset van, ahol hiába a gyerek, hiába a közös otthon stb, egyszerűen a megcsalt fél nem tudja lenyelni és végül szakít a hűtlen féllel. (ez egy példa volt csak) (lásd, a barátnőm anyja ezért vált el a barátnőm apjától)

Tehát a hűtlenség olyan mélyen hat az emberekre, hogy olyan erős és masszív tényezők sem tudják feledtetni vele, mint az, hogy egy aránylag "boldog" család megmaradjon.

Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy ez amit én kérek a barátnőmtől ez egy beteg dolog, de jelen pillanatban ezt látnám az egyetlen pontnak, amitől visszatérne a bizalom halvány kis szikrája. És ezt nem azért kérem, kérném mert egy beteg, pszichopata, gyilkos állat vagyok, hanem azért mert fáj a megcsalás, és szeretném helyrehozni, én ezt ebben a szellemi és tudati állapotomban látom helyesnek. Persze tudom, hogy pl egy pszichológus elmondaná, hogy ez így nem lesz oké, más vonalon induljak el, de jelen pillanatban ez van.

És ettől nem vagyok kisajátító, uraló, domináns, nárciaztikus, nem gyűjtöm a fejeket a hűtőben, nincsenek holttestek a padláson, egyszerűen jelen pillanatban ezt érzem.

És nem csak rólam van szó, a barátnőm ugyanúgy megakarja oldani, naponta ezerszer kérdem tőle, menjek el, hagyjuk, legyen vége, ha nem bírod ezt, ha lelkileg már teljesen szarul vagy akkor ne szenvedjünk, ne rohadjunk, összepakolok és elmegyek. Nem mi leszünk sem az elsők, sem az utolsók akik sajnos a hűtlenség járulékos szarjai miatt szakítanak, ezután is lesz élet, idővel nálad jön egy pasi, idővel nálam jön egy lány. Mindig megkérdezem tőle, nem lenne jobb, ha mennék, nem lenne jobb kicsit szenvedni, gyászolni egyedül, hogy aztán megismerj egy új pasit és újra boldog légy, nem érdemelnéd meg ezt te is, meg én is ezt? Maradjunk ebbe a szarba?

Ilyenkor jön tőle, hogy szeret, nem akar szakítani, mert ő nem ilyen hűtlen beallítottságú, azt szeretné, hogy oldjuk meg, hogy valahogy legyünk túl ezen stb, tőle ez egy rossz döntés volt, ha tudta volna, hogy ez lesz biztos lehetek benne, hogy nem tette volna meg, már tudja, hogy az egész ami azzal a sráccal volt egy illúzió volt, nem tudja mi volt vele stb.

Jelenleg ő ott van, hogy megszeretné oldani, jelenleg én ott vagyok, hogy....hát itt, ilyen kéréseket kérek, mert fáj, nem tudom mi lenne a jó stb. Pszichológussal még nem beszéltem erről, hogy felvilágoaítson arról, hogy a hűtlenséget milyen úton kellene megoldani.

Termesztés, és tudom, hogy ez amit kérek irreleváns, én sem számolnék be róla, normális körülménynek között, értem itt azt, ha nem ütötte volna fel a fejét egy hűtlenség, tehát én sem számolnék be arról, hogy a buszmegállóban egy lány szemezett velem, meg láttam rajta, hogy szimpatikus vagyok neki, mert normális körülmények közt ez egy kutyahétköznapi, említésre sem méltó dolog, mire hazaérnék konkrétan el is felejteném.

De itt természetesen csak azt látják, hogy egy pszichopata gyilkos kést fog a barátnője torkához és vallatja, miközben áramot vezet belél.