Hogy tehetném jóvá a megbocsáthatatlant?

5 éve kapcsolatban vagyunk. Nekem nagyon nehezen ment az ismerkedés a sok lelki bántalmazás miatt, de párom annyira kitartó volt hogy úgy éreztem ő az igazi. Rengeteget foglalkozott velem testileg/lelkileg ami nekem iszonyatosan jól esett.Össze is költöztünk,ő nagyon sokat dolgozott hogy mindenünk meglegyen majd.Egy idő után én is elkezdtem dolgozni. Tavaly nagyon kevés időnk volt egymásra ,nekem időközben elfogytak a barátaim és senkivel nem tudtam megbeszélni ha valami bántott,vagy ha évi 2-3x találkoztam egy barátnőmmel bűntudatom volt hogy neki rosszul esik hogy én mással vagyok mert éreztette velem.A szüleim soha nem akartam a gondjaimmal terhelni.

Elkezdtünk rengeteget veszekedni, egyszer megnéztem a keresési előzményeket és láttam hogy munkahelyen rosszlányok oldalt nézi+ pornót meg pornósztárok fan oldalait. Rosszul esett mert úgy éreztem nem elég amit adok neki,de rajta kívül senkinek nem tudtam kiadni a szomorúságom és persze veszekedés lett belőle. Onnan nekem a szexxel kapcsolatban elindult a lejtő. Nem tudtam magam szépnek érezni közben,a munkahelyén többen is vonzónak találták és próbálkoztak nála,mesélt sztorikat hogy ott ki hogy kefél egymással stb. és mivel én voltam neki az első,féltem hogy nem fogom tudni kielégiteni.

És itt hibáztam óriásit.

Online játék közbe megismertem egy srácot akit nagyon megkedveltem emberileg és sajnos egyre többet beszélgettem vele. Tudta hogy kapcsolatom van, neki is voltak lányok akikkel ismerkedett mégis lelkileg elkezdtük egymást támogatni. Telefonon beszéltünk,előfordult hogy videohívásba is ha épp játszottunk. Azt éreztem hogy valakit érdekel ha rossz napom volt és nagyon jól esett. Bizalmasabb dolgokról is beszéltünk a találkozás lehetősége is felmerült, küldtünk egymásnak képeket is (nem intim),sziveket is. Tudtam hogy nem igazán lehet barátságnak nevezni ezt,de én barom örültem hogy van egy lélek akit érdeklek és nem testileg érdekelt az egész. Úgy 2 hónapig ment ez a túlfűtött baromság ,ami miatt nyilván hibásnak éreztem magam. De mégse tudtam őszinte lenni,mert tudtam hogy rossz amit csinálok. Soha nem találkoztam ezzel az emberrel. Neki is mindig mondtam hogy ha ennek a kapcsolatomnak vége lenne,nekem soha többé nem kéne más ember és hogy szeretem csak lelkileg nincs mellettem mint régen. Utána is beszéltünk de jóval kevesebbet néha hívtuk egymást,mesélte hogy jóra fordult az élete,talált egy komoly barátnőt aminek én nagyon örültem mert tudtam hogy ráfér. Egyre kevesebbet beszéltünk ,nálunk is rendeződni látszott a helyzet miután munkahely miatt több időnk jutott egymásra.