Megbűnhődök érte?

20, legalább valamiben egyetértünk, az anyagiak azért húsba vágóak, de szerintem a gyerek is elég erős indok. Többségük azért nem ennyire tudatos, nincsenek ilyen pszichológiai mélységeik, hogy a gyerek sérül, mert nem lát egészséges kapcsolatot. Egyszerűek mint egy faék. Úgy van vele, hogy amíg a családjához megy haza, ott van a mindennapjaikban, ő viszi-hozza a suliból, felelőségvállalás, kötelesség letudva, addig senki nem sütheti rá, hogy elhagyta a családját. Az meg egy másik kérdés, hogy az asszonyt már nem szereti, nem kívánja, és szeretője van, de ezt a kérdéskört az apaságától teljesen függetleníti.

Nemcsak a szexet, a szerelmet is háttérbe helyezi ilyenkor, mert a mérleg másik oldalán az elvesztett gyerekei, és a tönkrement egzisztencia. Vissza abba a létbizonytalanságba középkorúan, amibe általában huszonévesen vannak az emberek, vissza a starthoz. Nincs épeszű ember, aki belemenne egy ilyen konstrukcióba. Nőként én sem mennék bele, hiába a nagy szerelem, ha tönkre mennék benne anyagilag, elveszíteném azt, amit éveken át felépítettem, saját lakásból költöznöm kéne, megoldanám szeretői viszonyban. Gyerekem nincs, de ha emiatt a szüleim, testvéremmel sérülne a viszonyom, különösen ha függenek tőlem, ki vannak szolgáltatva nekem, szintén nem tudnám velük megtenni. Hát még egy gyerek esetében, akinek el sem tudod magyarázni, mert nem elég érett hozzá, hogy megértse, mi történik érzelmileg az emberrel. Mindezt tetézi, hogy nincsenek normális válások, aki elmegy, az lesz a rohadt szemét, a másik fél mindent meg tesz, hogy ezt jól elültesse a gyerekben. Én sem tudnék lépni, ha életem végig azt sütnék rám, hogy elhagytam a szüleim, testvérem. Egyszerűen nem menne. Szeretői viszonyt kínálnék fel, ha ebbe nem menne bele a másik, elfelejteném. Ezzel párhuzamosan valószínűleg abban bíznék, hogy idővel ki tudok mászni a patthelyzetből, anyagilag megerősödnék, ha gyerekem lenne várnék, amíg nagyobb lesz. A házastársam habitusától és a kettőnk közötti kommunikáció milyenségétől függ, hogy mindezt megbeszélném-e vele, hogy legalább az anyagiakat kezdjük el minél előbb rendezni, közösen megoldani, és nyitott házasságot javasolnék addig is. De ha tudom, hogy amint felhozakodnék ezzel, azonnal kidobna az utcára, a gyereknek már az első perctől kezdve elhordana mindennek, hogy milyen megbízhatatlan, áruló semmirekellő vagyok, aki el akarja hagyni a családját, valószínű inkább hagynám.

Gyerekvállalásnál a társadalmi elvárások náluk is ugyanúgy dolgoznak, ez a klasszikus életút, hogy házasság, gyerek, a családapa szerepért megbecsültség jár. Plusz, mivel a legtöbb nő akar gyereket, nyilván nem fog magával kicseszni, hogy emiatt leszűkíti a párkeresési esélyeit, ugyanis ha kijelentené, hogy ő nem akar, alig találna magának valakit. Másrészt ez nem is akarok/nem akarok kérdés, erre kondicionál a társadalom, a legtöbben nem gondolkoznak el ezen, belemennek, mert mindenki ezt csinálja. Az biztos, hogy az egész családosdi elviselése korántsem olyan szórakoztató számukra mint egy nőnél, de hát ez az elvárt, megbecsülés jár érte, és egyébként is mindenki ezt csinálja. Aztán az érzelmi problémáit szeretővel orvosolja.

Meg lehetne ezt másként is oldani, nyilván, ha mernének őszinték lenni az emberek önmagukkal, a házastársukkal, hogy figyelj nekem ez nem jó, nem gondoltam hogy ez ilyen, mit lehetne tenni. De a legtöbb esetben a kommunikáció már annyira kisiklik, lehet soha nem is volt megfelelő, illetve annyira tabusítva van ez a témakör (gyerekvállalás megbánása, nincs szex, más nőre/férfira vágyom) hogy hazudozás, sunnyogás, hűtlenség lesz belőle. Erre ráerősít még a politika, a magyar társadalmi berögződés, hogy csak a család, csak a gyerek, így leszel elfogadott, normális, és ez a boldog élet titka. De sok férfinek egyszerűen ez nem megy, nem találja benne a helyét. Alapvetően erősen szexuális lények, a leszült anyuka, akinek már a gyerekei a legfontosabbak, nem lesz már vonzó számára, illetve az élethelyzet változásából adódóan idő és lehetőség sem lesz már olyan szexre, mint ami a gyerekek előtt volt.

Megoldás lehet még egy normális válási kultúra létrehozása, tudatosítani az egyénben, hogy azzal, hogy benne maradsz a kapcsolatban úgy, hogy nem szereted a másikat, te másra vágysz, azzal a másiknak is ártasz, mert ő is jobbat érdemelne, olyat ,akit tényleg nem csak a hitel meg a gyerek van mellette, hanem őszintén szereti. A másik fél pedig ne legyen elhordva mindennek, ne induljon ellene teljes hadjárat a család részéről, hogy mi az, hogy válni akar, és elhagyja a családját. A CSOK és társai pedig nyilván mint tudjuk pont erre mennek, hogy még inkább erősítsék ezt a börtönt. A magyar társadalom idealizált hozzáállása a család kérdéséhez és az ideológiák szintén ahhoz vezetnek, hogy megnyomorítják az egyént, természetes vágyait, igényeit abnormálisként, elítélendőként állítják be. Mindez szintén ahhoz vezet, hogy titokban, hazudozva fog félrejárni.

Jóval komplexebb ez a probléma szerintem, mint, hogy apuci nem tudja a farkát a gatyában tartani, vagy, hogy akkor miért nem válik el.

Ezek mind kifogások ismét. Te is ugyanolyan vagy mint akik hűtlenségre képesek. Egy kaptafa.

A szüleim, testvéreim nem azért léteznek, hogy engem húzzanak le/vissza és a társam se semmilyen módon.

Ha érzem, hogy nem jó a kapcsolatunk, nem tudunk kommunikálni, nem segít a párterápia akkor egyszerűen elhúzom a csíkot és inkább egyedül maradok mint hűtlen, hazug féreg legyek.

A hűség döntés kérdése mindenegyes esetben!

Nem igaz, hogy a buta nem tudja, hogy a megcsalás nem szép dolog és azt se, hogy el lehet kerülni a kísértést!

Az elfogadható és teljesen normális dolog, hogy valaki más megtetszik, de az amikor szándékosan keresed annak a személynek a társaságát, vagy fogadod lelkiesen és egyre inkább kialakul nemcsak a vonzalom de a szimpátia is már érzelmi megcsalás.

Hamis állítás mint említettem, hogy nem lehet elkerülni ilyesmit mert el lehet még munkahelyen is!

A fizikai megcsalás mégha csak egyszer is fordul elő, nem történik szex, de jó pár csók, taperolás, illetve orális szex az untig elég.

Ismét nem igaz, hogy kikerülhetetlen!

Belénk van "kódolva" egyenesen, hogy a megcsalás nem való egy kapcsolatban, házasságban és mégis megteszik az emberek nemtől függetlenül.

El kéne válni, szakítani kéne és pont.

Nem megtartani a szeretőt és a házastársat is.

A legtöbb esetben úgyis kiderül, hogy hűtlen főleg ha leleplezi magát egykönnyen.

A gyerekek szívják meg a legjobban. Ők hiszik, hogy a megcsalt szülő őket SEM szereti, nemcsak a másik szülőt, akár még magukat is hibáztatják.

Végtelenül önző és gyáva viselkedési mód a megcsalás!

"Érdekes" - igazából nevetséges, hogy a társadalmat hozod fel "érvként", enyhítő körülményként fel amikor a valóságban annyi az egész, hogy olyan gyenge, gyáva, egoista féreg a megcsaló fél, hogy szeretne két fajta életet élni élete végéig és ha megunja az egyik szeretőt majd keres másikat addig míg napfényre nem kerülnek a tettei és a másik ki nem rúgja.

(Bár sok élethelyzetben tud róla csak cseszik rá magyarán mert őt is a pénz, gyerekek stb. tartja meg mellette vagy kalandozik ugyanúgy csak nincs kimondva a két fél között.)

most igazából olyan, mintha nem is velem vitatkoznál. Én szóval nem állítottam sehol, hogy a megcsalást nem lehet elkerülni, nem lehet ellenállni, meg a bűnös 3. csábítja, megbabonázza a szerencsétlen ártatlan férjet. Dehogyis, pontosan tudom én is, hogy a legtöbb esetben maguk keresik a kikacsintási lehetőséget.

Én arról írtam, hogy milyen körülmények vezetnek ehhez a kikacsintáshoz és végül a megcsaláshoz. Egy ilyen elvárásban, hogy monogám kapcsolatban éljünk életünk végéig, és természetesen családban, gyerekekkel, mert úgy a teljes, mikor a férfiak jelentős része képtelen a tartós monogámiára, akkor miért csodálkozunk a megcsaláson. Valószínűleg kevesebb lenne a megcsalás, ha mondjuk olyan nyilvános párbeszéd zajlana a társadalomban, hogy figyelj, van A meg B választásod és bármelyiket választod, mindkettő rendben van. Nem jár az egyikért vagy a másikért semmilyen elismerés, haszon, nyugodtan döntsd el, hogy neked mi a jó. Nem kell megházasodnod, gyereket vállalnod, (enélkül is simán juthatsz saját ingatlanhoz) tök oké, ha agglegény maradsz életed végéig, tele változatos szexkapcsolatokkal. De nem ez van, mert a családapa, a házasság, anyámkínja túl van idealizálva és erre kondicionálja őket a társadalom. Ráadásul anyagi haszonnal is jár.

Másrészt, ha könnyű lenne elválni, szintén nem lenne ennyi megcsalás. Pl ha anyagilag nem menne tönkre benne, vagy nem azt a bélyeget kellene viselni élete végéig, hogy elhagyta a családját, ha a legtöbb exfeleség nem nevelné ellene a gyerekeit, csak azért, mert mással akar új életet kezdeni.

Szakaszos monogámia az ideális egyébként a legtöbbünk számára, de azért elvárjuk az élethosszig tartó elköteleződést, és a gyerekvállalást is túlmisztifikáljuk (mert az egy életre összeköt) az anyagiakat is úgy alakítják a legtöbben, hogy egyszerűen nem lehet mozdulni.

Általános jelenség a megcsalás, tényleg nagyon nagyon gyakran fordul elő, valami akkor mégis hibádzik a jelenlegi társadalmi berendezkedésben, mert az egyének nem úgy működnek, mint ahogy egyébként papíron elvárt lenne.

A másik, hogy nyilván nem fog mindent felrúgni egyből, ha belegondolsz milyen nehezen hoz meg egy olyan döntést is az ember, hogy elköltözzön egy másik városba, vagy felmondjon a munkahelyén. Nemhogy a gyerekeit, a házat a korábbi egész életét ott hagyja, mert valaki megtetszett neki és nem tud ellenállni. Jó lenne, ha így működnénk, de hát ennél sokkal kisebb dolgokban sincs meg a legtöbb emberben a következetesség, tudatosság, önismeret stb. Egyébként az ember általában úgy cselekszik, ami az érdeke, és nem úgy, ahogy helyes lenne. Ez van sajnos. Lehet prédikálni erről naphosszat, a legváltozatosabb jelzőkkel elhordhatsz minket minden félének, az ember ilyen. Más szituációkban is így viselkedik. Végül mindig az érdek győz.

#23:

Mindaz amit leírtál megint csak kibúvó és egy idealizált élet elővetítése.

Miközben az ember amikor felnőtt a szó szoros értelmében, van gerince, lelkiismerete, felelősségtudata, a másik ember iránti tisztelete akkor nem kúr félre!

Akinek csak egy dolog hiányzik az megteszi!

A monogámia/poligámia/egyedülállélét manapság elfogadott!

Nincs az mint a múltban túlnyomórészt, hogy ha törik ha szakad akkor is muszáj, hogy párod legyen, utód szülessen, sőt olyan "szolgáltatások" léteznek mint a sztriptízbárok, elit escort "társaságok", orgiák. Tényleg minden adott olyan párok számára akik szeretnének kapcsolat alatt másokkal szexelni.

Sokan élnek is a lehetőségekkel, az emberek fele/többsége egyáltalán nem foglalkozik velük, vagy elintézi annyival ha tudomásukra jut a nyitott kapcsolat hogyha nekik megfelel egészségükre!

Azt kéne felfogni, hogy te és se én, meg se a harmadik, huszadik, ezredik azért él, hogy másnak megfeleljen.

Ha valakinek belefér a megcsalás, a szeretői visszony, a kalandozások ide-oda, a szinglilét, vagy bármi más akkor csinálja.

De ha valaki házasságban él és megesküdött rá, hogy hűséges marad akkor legalább legyen benne annyi puca, bátorság, hogy a társa elé áll és megmondja, hogy megyek mással kefélni, hozzuk helyre amit lehet, vagy váljunk el.

Csak ennyit várna el az ember.

Gondolom a kérdezőnek is baromi rosszul esett a megcsalás hiába nem működött a házasság.

Másfél éve vált és most annak ellenére, hogy tisztában van vele, hogy milyen érzés megcsalva lenni mégis nős emberrel kezdett ki!

Ott van a három gyereke, külön vannak az apjuktól, ami egy törés valamilyen szinten bár biztos, hogy jobb nekik szétválva és lehet a nős embernek is vannak gyerekei és ő akkor is csókolózott vele, talán flörtölget vele, írkál vele!

Holott előbb a 16 évet kéne kiheverni, a gyerekeknek biztosítani jobb légkört és csak aztán ismerkedni szingli, vagy elvált férfiakkal.

Ő még olyan férfival is összebújt aki nem vonzza.

Hát ne haragudjon meg a világ, de 39 évesen 3 gyerekes anya ha van egy kis esze, lelke így nem viselkedik egyik férfival sem!

Azok a gyerekek abban nőnek fel, hogy az apjuk, anyjuk hűtlen, szerető. Milyen példát mutatnak? Nagyon rosszat. Arról ne is beszéljünk, hogy a házasság se volt fenékig tejföl és jóval korábban válni kellett volna.

A házasság, családi élet így megy tönkre és azok a gyerekek ugyanolyan/hasonló viselkedési formákat vesznek fel.

Azért születik annyi érzéketlen, túlérzékeny és e kettő között mindenféle negatív tulajdonságokkal felruházott emberke mert ilyesmi családi háttérük van!

Nem kell tanítani hogyha rossz a kapcsolat akkor nem vállalunk gyerkőcöt, nem házasodunk hanem benned kellene, hogy legyen.

De amúgy tele vannak a könyvtárak ilyen típusú könyvekkel, tele az internet, pszichológus, párkapcsolati tanácsadás létezik.

Egyszerűen olyan buták, lusták, gyengék és embertelenek az emberek, hogy minden mindegy nekik magukon kívül.

Nincs mit szépíteni.

Az sem kifogás, hogy a te családi környezeted nem volt jó mert mint írtam csak rajtad múlik, hogy milyen ember lesz belőled. Valaki vált, valaki feláll csak azért is ellenkezőleg viselkedik, valaki meg ugyanolyan mert egyszerűen lusta mint a dög. Ennyi.

van egy elképzelésed, egy szabványod, hogy így és így kéne viselkedni, ez a normális, az engedélyezett, a többi meg abnormális, elítélendő, pokolra vele. De nagyon sokan egyszerűen nem passzolnak ebbe a szabványba, nem tudnak így érezni, mások az igényeik, ezért másként cselekednek. Rengeteg a megcsalás, ma már kb az a ritka, ha valaki nem találkozott vele. Akkor az emberekkel van baj, vagy ezt a szabványt kellene alakítani?

Igazából tudom, hogy bármit mondok nem fognak közeledni az álláspontjaink. Maximum csak akkor, ha esetleg belekerülsz egy ilyen helyzetbe. Mert simán megeshet, hogy kapcsolatban leszel és jön egy 3. Na majd akkor az erő legyen veled. Szeretők sem gondolják soha általában, hogy valaha azok lesznek. Nemrég botlottam bele egy régi kommentembe, ahol én magam írtam azt le valakinek, hogy "a megcsalás a legalja, amit csak egy ember tehet." Ennyi minden történt velem azóta, és ennyire megváltozott a szemléletem. Elég volt csak annyi, hogy belekerüljek egy ilyen szituációba, és legyen elég motivációm lemenni ennek a témának a bugyraiba és találkozzak jó pár élettörténettel. Egyébként a viszony pont hu kész aranybánya ebből a szempontból, ha valaki igazán meg szeretné érteni a hűtlen férfi okait és lelki világát, szívesen mesélnek magukról a legtöbben. :) De van nagyon sok könyv a témában.

#25:

Leírtam, hogy mindenki úgy alakítja az életét ahogyan csak akarja, én egyedül házasságban lévő és családos embereket nem tudok megérteni mert ha egyszer vállalt gyereket, megfogadta, hogy hűséges lesz akkor miért nem tartsa be, vagy ha már egyszer sehogyse tud magának parancsolni akkor miért nem őszinte. Azt se tudom felfogni ép ésszel hogy amikor nem jól érzi magát a kapcsolatban valaki akkor minek megy bele a házasságba. Nem kell másnak, se a szülőknek, se a barátoknak megfelelni, magadnak felelj meg elsősorban és ha nem jó a kapcsolat akkor vess végett neki ne még inkább bonyolítsd a helyzetet. Ez józan paraszt ész, nem kell hozzá egyetem, nem kell hozzá millió könyvet szétolvasni.

Irtó jó lehet úgy élni, hogy vár odahaza a társ és te legszívesebben kifutnál a világból, mással lennél együtt.

Hiába van pénzed, hiába nincs a boldogságot nem lehet pénzen megvenni!!!

Te vagy felelős az életedért, nem lehet másokra fogni, hogy de ők a hibásak, hogy de a társadalom a hibás.

Tiszta incel dumát adsz le folyamatosan, mintha őket olvasnám. Ők is másokat okolnak.

Ha elkezdesz dtogozni az is a te döntésed, ha megölsz valakit (és észnél vagy, úgy értve nincs pont pszichózisod) azt is te csináltad és ülni fogsz miatta!

Nem érthető, hogy miért mented fel a megcsalást amikor egyértelműen el lehet kerülni nagyon sok módon.

Mint lejegyeztem a hűség, a szeretői visszony döntés kérdése!!!

Nem vagy kiszolgáltatott állapotban, nem vagy életveszélyes állapotban, te magad hozol egy döntést!

Azért vagy ember, hogy gondolkodsz, hogy mérlegelsz, hogy vagy hagyod, hogy ösztönlény légy vagy gerinctelen féreg, vagy korrektül viselkedsz.

Tök mindegy, hogy mi a nemed, emberből vagy elvileg. Az már más téma, hogy valaki nem mászott le a fáról, nem tud parancsolni önmagának...

#9

Én szívesen lefeküdnék veled.

Úgy is megszabadulhatsz a fickótól

38F