Belemennétek szeretői viszonyba, ha a következő a helyzet? (Többi lent)

Korábban én is elítéltem minden ilyen szituációt, nem is mondom, hogy részese lennék, csak eljátszom a gondolattal. Érdekelne azok nézőpontja, akik már benne vannak/voltak.

Megkörnyékezett egy házas férfi, aki szexuálisan vonz. Jól ismerem, biztonságban érzem magam vele, úgy érzem mindent meg tudok vele beszélni, oldott vagyok a társaságában (együtt dolgozunk). Ugyanakkor vannak a személyiségének olyan részei, ami miatt kizárt, hogy párkapcsolatban tudnék vele élni. Ami ahhoz kellene, hogy az jól működjön, azokon a pontokon vannak köztünk ellentétek, fontos személyiségvonások, amik nem fognak már változni. A kémia megvan köztünk. (Vagyis sosem akarnék ennél többet)

Nem vagyok szerelmes, és a jövőben sem tudom elképzelni, hogy az lennék, mármint belé. Nincs rózsaszín köd, nem is vágyom folyton a társaságára. Csak vonzalom van, az is leginkább szexuális.

Jelenleg egy olyan életszakaszban vagyok, amikor nem vágyom párkapcsolatra, mert kiteljesíti az életem a munkám, hobbim, sport stb és egyébként is nagy a szabadság igényem. A férfi szituációjából adódóan nem kellene azon aggódnom, hogy túlzottan rám telepszik. Látszólag egy kényelmes és kölcsönösen kielégítő helyzet.

Igen, megfordult már a fejemben, hogy erre a célra kereshetnék más, független férfit. Egyrészt itt a vonzalom már kialakult, nem érdekelne más, a másik, hogy őt már ismerem, és megbízom benne. Nehezen ismerkedem, és nincs is kedvem ahhoz őszintén szólva, hogy idegen férfiakkal ismerkedjek többnyire az interneten, mikor ő itt lenne. Valamit megmozgatott bennem, amire eddig nem sokan voltak képesek, hogy még egy ilyen viszonyba is belemennék.

Erkölcsileg elítélendő, ezt nem kell mondani, minden ilyen aspektusát átgondoltam már. Az ő házasságáért nem én vagyok a felelős, ő mozdult rám. Ha velem nem tenné meg, később valószínűleg megtenné mással.

Elsősorban az érdekelne, hogy akik így mentek bele egy ilyen viszonyba, hogyan élték meg?