Elítélendő (ld. alább)...?

"Jézus magamagát áldozta föl másokért"

Jézust a saját faterja küldte a frontra meghalni, nagyjából olyan célokért és eredményekért, mint Hitler a saját "fiait" Moszkva ellen, vagy Horthy a saját fiát, plusz "fiait" a Don-kanyarba, mostanában meg Zelenszkij, meg Putyin a saját "fiait" egy holdbéli tájért.

#1669: Aranyos, hogy miket tudsz belemagyarázni a soraimba...:) Dehát ez is következmény, vállalom is.

Ugyanis én ezt írtam: mindenki azt teszi, ami 'jó' neki és másodlagos, hogy ez másoknak rossz vagy jó. És ez szerintem igaz Jézusra is, a történetünk szereplőire is( ha megfeszülsz se írom le az általad használt beceneveket) , rám is , de még rád is. Azt tesszük ami éppen akkor kisebb-nagyobb örömet okoz. J. megváltotta az emberiséget, ők ketten élnek boldogan, Te ezen a speciális módon gyógyítod a sebeidet és/vagy szolgáltatsz elégtételt a férjnek, én meg szerzek magamnak pár vicces pillanatot, amíg kényszerűségből várok... Élvezem ugyanis, hogy gyakran kiesel az erőszakosan magadra erőltetett szerepedből/stílusodból és megmondom őszintén: tippelek is, hogy egy -egy kommentre mi lesz a hozzászólásod.:)És vicces elképzelnem, hogy majd 20-30 év múlva, a halálos ágyadon is az lesz a legnagyobb problémád, hogy ők ketten...

Tipikusan Te vagy az az alkat, aki- ha szarban van is éppen- eszméletlen energiát feccöl abba, hogy még nagyobb szarba kerülhessen. Pont olyan vagy, mint a másik kedvencem.(a 39 éves 20 éves barátnővel, hátrahagyott- vélhetően boldog feleséggel, gyerekekkel.) Kettőtök között csak annyi a különbség, hogy ő már kezdi látni, hogy milyen szarba lavírozta magát, de menti a menthetőt. Te viszont még mindig úgy érzed: számodra ez az üdvözülés útja és egyben annak a kettőnek a megbüntetése. Sose fogod elismerni, hogy annyi a jelentősége ennek a diskurzusnak itt, mint a lepkeszárny villanásának: pillanatnyi örömet okoz a szépsége a környezetének, Te meg itt pillanatnyi derűt/kínos kacajt hozol az olvasók életébe. Legyen nagyon boldog, sikeres , szép napod, lefutott a programom.:)

"míg mangalica és a kicsike mást áldozott föl magukért"

Nem történt ilyesmi, rosszul emlékszel! Kérdező szerint volt egy rossz házasság, amiben elhidegültek a felek, ezt a bíróságon szabad akaratukból rögzítették a válási okiratban. Ezután az elvált feleség boldogságra lelt a Konzul úr oldalán.

A volt férj meg - mint kérdező hiteles előadásából tudjuk - szintén boldog és kiegyensúlyozott.

"Sajátmaga ajánlkozott..."

Honnét tod'? Tán ott is ott vótá, mint eme lázasságban?