Melyik a "tisztességesebb" egy megcsalásnál, ha elmondja a csaló fél a párjának, vagy, ha titokban tartja?

Nyilván akkor mondja el, amikor már eldöntötték, hogy a szeretőjével lesznek egy pár. Így kb. értelmetlen a kérdés.

Amíg titkolja, addig valójában nem akar szakítani. Lehetséges, hogy ez csak egy hullámvölgye a házasságnak, később kilábalnak belőle, visszatalálnak egymáshoz és utána már hűséges lesz a párjához.

Eleve nem szeretnék megcsalva és nem szeretném átélni ezt soha, de ha a partnerem elém állna azzal, hogy történt, ami történt és maga látná be, hogy magyarázkodás és mentegetés nélkül jobb, ha minél hamarabb távozik és nem okoz mégnagyobb fájdalmat, illetve nem húzza az időmet fölöslegesen, akkor legalább emberileg nem lenne halott a szememben.

Nem folytatódna egyik esetben sem a kapcsolat, de akivel én összekötöm valamilyen formában az életem, annak a kapcsolat után élet sok dolog múlhat még az én jóindulatomon. Ha őszinte és egyenes gerinccel távozik, megbánást mutatva, akkor számíthat rám emberileg. Ha nem, akkor ott tartok be, ahol tudok, kibaxom a cuccait az utcára, egyik napról a másikra pakolnia kell, az utolsó bőrt is lehúzom róla és garantálom, hogy a családja és az összes közös ismerősünk megismerje a patkányt, aki mellettem volt. Sőt, nem is biztos, hogy tudni fog róla, amint megtudtam, hogy onnan érje a pofon, ahonnan nem számít rá. Tudok ám én is áruló lenni.

Ez most egy komoly kérdés?

Mia rosszabb, ha csalok és bevallom, vagy ha csalok, és még hazudok is? :DDDD