Hogyan tovább? Tényleg ennyire nem vagyok értékes, megbecsülhető?

Nem tudom mit várok. Talán pár megértő szót.

35+ nő vagyok, párom 47.

Több, mint 10 éve együtt. Rózsaszín köd, vakság a részemről...sajnos.

Évek óta tartó ígéretek tömkelege (házasság, gyerek)

Mikor jöttek részemről a kérdések mikor, jöttek a kifogások. A szokásos majd jövőre, a körülmények.

Majd 10 év után megcsalt. Állítólag nem akar (2*), bűntudata van, sose többé, nem tudja miért. (A csajtól nem akart semmit, az biztos)

Helyrehozza csak adjak egy esélyt.

Megadtam. 2 hét múlva lebukott, hogy a csajjal még írogat, mert nem akarja megbántani és majd abbahagyja (a csaj 45+, kétségbeesett párkereső, nagyon nem szép)

Aztán kiderült, hogy tavaly óta fenn van viszony kereső oldalon.

Na itt tartunk jelenleg...

Nem akart megcsalni, mégis viszonyt keresett.

Már értem, hogy 10+ évig csak hitegetett, sose akar elvenni, sose akart gyereket. Lelkileg teljesen tönkretett a hazudozásaival. Már abban sem vagyok biztos, hogy tényleg bűntudata van, bár tényleg igyekezett, és azt láttam rajta. Szerintem csak azért mert lebukott.

Újabb esély kérés

Nekem pedig a lelkem összeomlása, hogy nem érek semmit, oda a fiatalságom, az emberekbe vetett hitem, minden álmom, vágyam, csak egy manipuláció volt. Mert ő sosem hagy el, mert nem fogja újrakezdeni az életét, én viszont ennyit érek. Egy nárcisztikus ember szolgálatát.

35+ nőként ekkora csalódással, kihasználással vajon hogyan tudnám újrakezdeni?

Szerettem volna ha nekem is megadatik, ami másnak, és évekig ebben a hitben is voltam hagyva

Találok ennyi idősen olyan párt, aki nem csak hiteget?

Párom többször a fejemhez vágta már, hogy kifutottam az időből.

Már értem miért...mert ő ezt szerette volna, mert neki így kényelmes