Én voltam a szemét?

Az immáron volt barátom (26) megcsalt egy vele egykorú nővel, akinek jegyese van. Fotók és egy videó is volt, amin kivehető mindkét fél, és hogy mit csinálnak, valamint hogyan írogattak egymásnak. Az első utam a nő jegyeséhez vezetett, gondoltam lehet tudja, de ha nem, akkor joga van tudni neki is. Hát eléggé kiakadt. Ezután durván megverte a nőt. A nő ellátásra szorult. Én ridegen elhagytam a páromat, akkor vagyok magam alatt, ha senki nem lát. Azóta megy tőle a bőgés telefonba, virágküldés, meg a zsarolás, hogy megöli magát. Legjobb barátnőm azt mondja szemét húzás volt részemről, hogy a csajt bemártottam, de én úgy gondolom, hogy aki ilyet csinál, az számoljon a lebukással és a következményekkel is. Engem is tönkretettek lelkileg, idegileg, és én nem hiszek a karmában olyan szinten, hogy tétlenül kell várni és mindig külső környezetből jön. Én arról nem tehetek hogy egy ilyen agresszív ember volt a jegyese, ott is hagyhatta volna, és kezdhetett volna mással tisztességes kapcsolatot, nem a párommal, mert tudta hogy én vagyok. Nyilván a páromtól kell elvárnom a hűséget, nem a nőtől, de nekem az a nő aki tudja hogy a férfi nem szingli, mégis bele megy, ugyanolyan patkány. És én vele egy szót nem váltottam, hiába jutottak eszembe csúnya dolgok vele kapcsolatban. Az exem ezek után sz.rik a csaj fejére, mert hallottam, hogy ahogy borult a bili, oda akart költözni a csaj hozzá, az exem ezekután mindenhonnan tiltotta, és megmondta neki hogy ne keresse. Azt mondja exem, ha vele beszéltem volna meg kettesben ezt, lehetett volna szebb kimenetele a dolognak és senki nem sérül. Én pedig mondtam neki, hogy persze senki, csak én. És ha csak vele beszélem meg, akkor úgy is el lett volna mis-másolva, le lett volna kicsinyítve, védekező felállás, én meg tartsam a szám örökre. Most én lennék a szemét? Én úgy érzem jól cselekedtem. Vagy 2022-ben már nem elvárható a hűség és kötelező szemet hunyni a szerelmed félrelépése felett? Mert x év alatt már elkönyvelhető hogy manapság úgy is megcsalnak? De a saját gondolkodásmódomból és érzéseimből kiindulva csak van még olyan hogy szerelem meg hűség. Meg hasonló értékrendek. Viszont azzal nagyon hadi lábon állok, hogy aki egyszer csalt, annak sosem bocsátok meg és nem jöhet vissza, mert aki egyszer megteszi, az többször is megfogja, csak óvatosabb lesz. Inkább szenvedek egyedül, minthogy egy ilyen romboló embert visszafogadjak. Mert hiába szeretünk valakit, jobb ha kint marad az ajtón. Meg a kettőnk közötti köteléket össze lehet megint kötni, de a csomó rajta marad. 22L