ŐSZINTÉN, nőként mit tennél ekkor?

Én mondjuk nem csaltam volna meg ha tényleg annyira szeretném, és annyira tökéletes a dolog. Vagy más módját választom a kapcsolat tönkretételének.

De a kérdésre válaszolva, én bevallanám az igazat. A gyereket megtartása pedig külön történet hogy akarod-e vagy sem.

Erre a butaságra nem nagyon lehet normálisan válaszolni. Akik gyereket akarnak de nem jön és orvoshoz járnak, azoknál legtöbbször megtalálják melyikük a hunyó. A példádban nyilvánvalóan a férfi. Tehát még ha félre is lép szántszándékkal a nő, nem lenne olyan hülye hogy védekezés nélkül. De egyébként akkor se ha nincs meg az oka a meddő házasságnak. Sőt akkor se gyerekeik is vannak. Nagyon ostobának kell lenni ilyen kockázat bevállalásához.

Ha meg partidrogról és erőszakról van szó, feljelentés és esemény utáni.

De egyébként nekem is megválaszolhatatlan érdemben ezt a buta kérdés. Először is, nem csalnám meg a párom akit szeretek és akivel babáért küzdünk. De ha mégis, bár kizárt, nem lennék olyan ostoba hogy teherbeeshessek. Ha elszakad a gumi, esemény utáni.

De tökmindegy, te úgyis az a kérdező vagy aki majd nekiállsz hepciáskodni hogy mind hazudunk hogy nem csalnánk meg a pasinkat 😃

Elmondanam, de ha kiderul hogy hazudtal, meg fog ölni.

Meelyik a jobb?

Mondjuk több sebből is vérzik a történet, mert ha annyira tökéletes minden és ő a nagy Ő, akkor nem kefélek félre (meg úgy alapból sem). Ha annyira tönkrevágná a dolgot, hogy nem jön a gyerek, akkor sem az a megoldás, hogy félre megyek. Na de természetesen elmondanám neki, ennél kevesebb aljasabb dolog létezik a földön, mint hogy más gyerekét nevelteted fel vele.

Ja és egyértelműen abortuszra mennék, eszembe nem jutna megtartani egy egyéjszakás bulikából fogant terhességet. Bár én eleve nem akarok soha gyereket, tehát minden esetben abortuszra mennék, de itt ez hatványozottan igaz.

1. Nem lepnek felre

2. Ha terhes lennek a felrelepesbol (mert megisegtortent ban lilam nincs hogyan) a ferjem soha nem tudna meg.

3. Abortusz.

4. Ha kivizsgaltak minket akkor megvan a hiba - onnantol javithato

ŐSZINTÉN, ha annyira ő a tökéletes, akkor akármennyi pia és stressz, nem fogok félrelépni. Sosem tettem, még éppen haldokló párkapcsolatokban sem, nemhogy akkor, amikor minden tökéletes és a nagy Ő-vel élek együtt, nem kockáztatnám ezzel a kapcsolatunkat, baba ide vagy oda. Ha meg már járunk kivizsgálásokra, elég egyértelműen tudni lehet, hogy kinél van a "gond", és ha nálam, akkor nem fog összejönni egyetlen éjszakai hancúrból a gyerek, ha nála, akkor meg ő nem fogja elhinni, hogy ennek ellenére is sikerrel jártunk.

De a gondolatkísérlet kedvéért: az orvosok szerint mindketten rendben vagyunk, nincs egyértelmű gond, most már csak a lombik az utolsó reményünk, erre készülünk. Én megcsalom, és mert egy ostoba liba vagyok még csak nem is védekeztem közben, ezért spontán teherbe esek az idegentől. Így nem mondanám el neki, lehet megkövezni. Örülnék, hogy invazív megoldások nélkül is lett gyerek, és élünk boldogan családként. Ha esetleg tesót akarunk, akkor majd lombikkal lesz saját gyereke is. Gusztustalan? Igen, de a megcsalás önmagában is az. Elvetetni tuti nem vetetném el, hiszen én is mindennél jobban vágyom (ebben a gondolatkísérletben) a gyerekre, tehát ez abszolút ki van zárva. Elmondani meg hülye lennék, egyrészt magamra maradok a gyerekkel, ami nagyon nehéz menet, plusz ugye a gyerek nem tehet róla, hogy én egy gerinctelen ringyó vagyok, és neki szüksége van apára, másrészt a férjem is megfosztom a szülői örömöktől, tehát ezzel kb senki sem járna jól. Bíznék benne, hogy igazából nem is a másik fickótól estem teherbe, mert nyilván próbálkozunk, szóval az esély megvan rá, hogy a férjem, az állítólagos nagy Ő az apa, és ha ez a helyzet, akkor meg főleg hülye lennék szétrobbantani a családunkat egyetlen görbe este miatt.

Ha a nagyŐ a pasi, akkor kivel szexelt? A kisővel?

A. Megmondanám

B. Kussolnék, de lelépnék.