Aki megbocsátja a megcsalást, az gyakorlatilag engedélyt ad a következőre?

#20, az is egy érdekes kérdés, hogy csalásnak számít-e az, ha konszenzusos ami történik. Ahogy említetted, semmi sem volt titokban tartva. Nem tudom, hogy a srác ebbe beleegyezett vagy csak beletörődött, de semmiképpen sem az általános értelemben vett megcsalásról van szó.

Ettől eltekintve is egy baromi érdekes kérdést hoztál be. Az emberek többsége szerint a megcsalás a párkapcsolati bűnök legfeketébbike, a totális árulás, soha el nem évülő és megbocsáthatatlan háborús bűntett. Az embereket úgy osztályozzák, hogy "aki egyszer megtette, az máskor is megteszi", mint a visszaeső bűnözőket.

Mások szerint - szerintem is - ez a téma ennél sokkal-sokkal összetettebb, órákat tudnék erről beszélgetni. Egyrészt megcsalás és megcsalás között is fényévnyi különbségek vannak, másrészt a félrelépés csak egy az elkövethető hibák között, harmadrészt a kapcsolat mélyülésével egyre kevésbé "számít".

Egy barátom apja mondta egyszer, hogy "fiam, az életben csak az számít, hogy egészséges vagy, az asszony meg szeret és hűséges", majd hozzátette: "ahogy öregszel rájössz, hogy a hűség sem számít, csak a szeretet és az egészség". Tök egyetértek vele.

18 éve vagyok párkapcsolatban, ebből 8 éve házas. Huszonévesen az kötött össze bennünket, hogy szerelmesek voltunk, csak egymással csókolóztunk és szexeltünk. Ha itt valamelyikünk mással is csókolózik, vagy szexel, az a világ vége, hiszen a kapcsolatunk mondjuk 2 pilléréből tört meg az egyik.

Mostanra viszont ő a lelkitársam, a családom, az üzlettársam, adóstársam, a gyerekeim anyja, titkaim tudója, a legjobb barátom ÉS egymással csokolózunk és szexelünk. Ilyen összetett kókötelékben már a félrelépés csak egy (meglehetősen nagy, de nem szükségszerűen végzetes) probléma lenne szerintem.