Szerintetek miért lehet az, hogy annyira féltékeny vagyok, hogy nem tudok elviselni gyakorlatilag semmilyen férfit a párom közelében?

Van egy régi mondás.

Mindenkit meglehet..., de nem mindenhol, nem mindenkor és nem mindenkinek. Így nem érdemes féltékenykedni.

Azért tudok tanácsot adni, mert én is most mentem egy át hasonló krízisen, magamban.

Magamban rendet rakni nálam annyit jelentett, hogy elgondolkodtam azon, hogy miért is büntetem a páromat az én bajommal? Miért tőle várom a megoldást, mikor az egyedüli, aki segíthet rajtam, én magam vagyok?

Plusz mérlegelnem kellett: mi a fontosabb? Mire vágyok? Mit szeretnék? Azt szeretném, hogy egy hosszú, boldog párkapcsolatban élhetnénk a párommal, vagy az, hogyha mindig mindenki ideges lenne az én hülyeségeim miatt?

Ugyanis valakit nemcsak akkor csalnak meg, ha a szexben nem kap meg mindent, hanem akkor is, ha érzelmileg nem kapja meg azt, amire vágyik. Az pedig egy kiegyensúlyozott nő, egy társ, akire lehet számítani.

Az egész sokkal egyszerűbben működik annál, mint ahogy kinéz: minél jobban rátelepszel, annál jobban fog menekülni. És minél kevésbé görcsölsz, annál jobban fog magától hozzád menni.

Tudatosítani kell, hogy nem véletlenül van velem. Az én párom már benne van abban a korban, amikor az emberek már a komoly és hosszútávú kapcsolatot keresik, amikor már nincs szükség az érzelemmentes, két hetes járásokra, és azért valljuk be, minden ember arra vágyik, hogy megtalálja a társát, akitől mindent megkap.

És azért azt is jó, ha tudod, hogy nem mindenkinek a te párod kell. Hiszen ahogy te sem jössz be mindenkinek, a párod sem lehet mindenkinek az esete.

Még én is csak gyakorlom mindezt, amit leírtam és elég sok hiszti, vita, sírás vezetett ide, hogy ezt megértsem, mi miért van, szép lassan és biztosan megváltozik ez.

Hasonló helyzetben vagyok, mint te, csak lány vagyok.

Még én is a tanulás és változás folyamatában vagyok, mert tudom,hogy rettentő rossz, amit csinálok/csinálunk.

Sajnos ezt tapasztalatból mondom, és nem csak olvastam valahol.

A saját kapcsolatomban jutottunk odáig,hogy majdnem tönkrement miattam.

Sajnos nekem nagyon nehezemre esik elhinnem azt,hogy a párom tényleg engem szeret és nem hagyna el másért(a ross). Mindig arra gondolok,hogy ha megvan az alkalom,hogy egy másik neművel kapcsolatba legyen, pl beszélgetés vagy ilyesmi, akkor az lehetőség arra,hogy megtetszenek egymásnak.

Már annyira eluralkodott rajtam ez az érzés, féltés,hogy sírógörcsben törtem ki, mikor a párom kellett elvigye a barátja nőjét valahova, mert másképp nem tudta megoldani.

Lassan már azon is kibuktam,ha egy lányt felmert köszönteni szülinapja alkalmából.

Az ilyen kis dühkitörésekkor elment a kedvem mindentől, nem jött,hogy odajbujjak, egyáltalán beszéljek vele. Ilyenkor mindig törnie kellett magát hogy 'visszahóditson' Nem tudom te hogyan szoktad kezelni ha előjön rajtad...

De egy idő után besokallt, belefáradt az örökös magyarázkodásba és bizonyításba, amit nem is csodálok.

Kibukott, annyira,hogy azt mondta ő már nem bírja tovább, hiába szeret, és próbál bizonyítani,ha nem hiszek neki ő ezt nem csinálja tovább.

Egy napig nem beszéltünk, és ez,hogy majdnem vége lett a kapcsolatnak döbbentett rá,hogy mennyire egy hülye és kibirhatatlan vagyok.

Elkezdtem mérlegelni, hogy mi fontosabb nekem. Az,hogy folyton élősködjek, stresszeljek és túlgondoljak mindent, ezzel megkeseríte a kapcsolatot, hisz ha ki sem mondom, meglátszik rajtam.Vagy az,hogy boldogan éljek azzal,aki szeret és bizonyította két éve már.

Elhatároztam,hogy megváltozok, még ha nehéz is lesz, megcsinálom. Mindig emlékeztetni fogom magam arra,hogy azért van velem,mert engem szeret és engem akar párjául, nem mást. Elkezdtem fordítva gondolkozni, hogy ha én ugyanezeket teszem, az jelent valami rosszat? Ha én felköszöntöm az egyik fiú ismerősöm, attól még nem jön be nekem. Ha szóba állok egy fiúval valami miatt, még ez se jelent semmit , hisz én a párom szeretem.Ugyanígy van ő is. Ha te elmész egy buliba egyedül mert ő éppen nem tudott, akkor csinálsz valami rosszat? Megfordulna megcsalás a fejedben? Ugye,hogy nem. Ő is biztosan így van, ha szeret téged.

Próbáld meg ezt, hátha könnyebb lesz a változásban! Gondolj arra, hogy amiért nagyon féltékeny vagy és mindenért számonkéred, stresszelsz, nem fog jobban szeretni. De ha kiegyensúlyozott vagy, vidám a kapcsolatotok, akkor annál inkább!

És ami nagyon fontos, még ha be is következik neadjisten' és félrelép, az sosem a te hibád, ez azt jelenti,hogy nem volt hozzád való, ami után nem dől össze a világ, és van még nő a világon, aki közül biztos megtalálhatod az igazi párod.

Sok sikert neked!