Aki megbocsátja a megcsalást, az gyakorlatilag engedélyt ad a következőre?

A mostani kapcsolatomban már oda vissza megcsaltuk egymást és mindketten megbocsátottunk, most meg megbeszéltünk h inkább "időnként nyitott" kapcsolat legyen, tehát mindig megbocsátjuk egymásnak.

Számomra olyan, hogy van amikor egyáltalán nem veszem fel és nem zavar, van amikor féltékenykedem én is, de arra jöttünk rá h nem ez legfontosabb dolog amíg kitartunk egymás mellett.

Sőt a legjobb szexek néha amikor benne van egy kis féltékenység az egyikünkbe a masikba pedig egy kis lelkiismeret furdalas.

7! Ez nem rajtam múlik, hanem rajta! Ameddig a barátnöm marad felölem azzal fekszik le, akivel akar.

Üdv. 6. Válaszoló

Ui. Tudod én komolyan is gondolom amit mondok

2 férfit ismerek akik csaltak, és lebuktak, de a párjuk velük maradt. Az egyikük már feleség volt, és kb pont a lebukástól számítva 9 hónap múlva szült egy gyereket. Nem tudom azóta hogy vannak mert sok év eltelt, de azt biztosra tudom, hogy a férfi 1 vagy 2 hétig nem volt utána azzal a lánnyal, aztán még évekig folytatták.

A másik csak egyszer feküdt le mással, egyből le is bukott, de a barátnő pár év múlva hozzáment, majd majdnem 10 évig éltek házasságban, aztán ő lépett le. Ez a férfi többet nem csalta meg a nőt, csak akkor egyszer.

Viszont a válás után megkereste az addigra szintén válófélben lévő egykori lányt, és együtt is maradtak...

Ezzel csak azt akartam mondani hogy van ilyen is, olyan is. Valószínű az első eset jóval gyakoribb, de arra is van példa hogy nem teszi többet. Ami utána történt az pedig nyilván meglehetősen ritka.

Valószínű én se dobnám azonnal, de utána százszor jobban figyelnék.

Nem ad engedélyt. A következmény hiánya gond, de nem ez a lényeg. A megcsalás egy probléma következménye, tünet. Az ismételt félrelépes azért történik, mert a kiváltó okot tekintve nem történik változás, és ugye szokás mondani, hogy az őrültség az, amikor ugyanazt csináljuk, de más eredményt várunk tőle.

A megbocsátásnak ehhez nincsen köze.

#17, tudok ellenpéldát mondani, ahol megbocsátás és kapcsolatreform is történt. Ennek úgy 15 éve, és a pár azóta is boldogan együtt van, nem történt ismételt félrelépés.

Az a gond, hogy a megcsalást szinte mindig egyoldalúan, mint a megcsaló háborús bűneként tüntetik fel. Szinte mindenki, hozzáteszi, hogy két ember kell, hogy odáig eljusson a félrelépésig, de általában csak azzal foglalkoznak aki el is jutott odáig, hogy megtegye.

Ha engem megcsalnának, azon kezdenék gondolkodni, hogyan jutottunk ide. Mit nem vettem észre? Mi ment félre? Az emberek általában csak azon gondolkodnak, hogy a másik fél hogy tehetett ilyet ővelük.

Mindez teljesen független a megbocsátástól, két külön téma. A megbocsátás annyi, hogy nem haragszom, nem hibáztatom, elfogadom ami történt. Ez nem jelenti azt, hogy folytatni akarom a kapcsolatot. Azt sem jelenti, hogy meg nem történtnek tekintem a félrelépést. A megbocsátás egy szükséges előfeltétele a továbblépésnek - bármilyen irányba.