Házasságban mennyi szexmentes idő után "legalizálható" a megcsalás?

21. Vállalja az a felelősséget aki passzív. Hozakodjon elő ő a megoldással. Nehogy már az törje magát, aki eleve mindent megtett!

Viszont ne keverd össze ezt a paraszt bunkó félrelépéssel, ahol az aktív felet csalják meg.

Magam részéről beletettem az energiát, az éveket, így nem érzem azt hogy morálisan alul maradtam. Lelkiismeret furdalás ezek után? Jó vicc lenne!

Felelősség? Kiért? Miért?

Az adott szavadért, a saját becsületedért.

Nem tudnék tükörbe nézni, ha valakit így átvernék. Nem is igazán azért mert ez fáj a másiknak és maradandó lelki sebeket okozhat, hanem mert a saját énképem sérülne. A saját szavamat szegném meg szánt szándékkal. A saját magamba vetett hitemet, a tartásomat, énképemet meghatározó alappíllért rongálnám meg.

De nem vagyunk egyformák.

Azért a képlet nem ilyen egyszerű. Nálunk úgy volt, hogy a volt férjem egyre kevesebbszer akart velem szexelni. Nekem nincs hüvelyi orgazmusom, a plusz nyalakodáshoz nem volt mindig kedve. Eleinte figyelmes volt, aztán már azt mondta: intézzem el magamnak az orgazmust. Viszont amikor már csak neki volt jó, nekem sem volt kedvem hozzá, és fájt is, hogy én kielégítem őt, de neki nincs kedve velem bajlódni. Így persze, hogy egy idő után már nekem sem volt kedvem a szexhez. De nem tudtam megcsalni és fájt volna ha megcsal. Mivel mindez egy érzelmi elhidegüléssel járt, így elváltam, és milyen jól döntöttem!

Nem értem azt, aki szerint benne kéne maradni egy ilyen kapcsolatban és úgy tenni, mintha mi sem történne, és félre dugni. A problémát nem oldja meg, hazugságban éltek. Én szenvedtem, bele voltam betegedve, hogy a férjem már nem kíván. Lett volna szex bármikor, ha rámászok, volt, hogy megtettem, de az, hogy nagy kegyesen leszphatom és akkor még dugunk is de nekem az nem jó....hát az nem nagy élmény.

Csak a jó szexet kívánják az emberek. Ha nem jó neked a másikkal, akkor hiába volt régen minden okés, nem fogod vele kívánni. Nekünk nem volt jó egymással, ő mégis elült volna a langyos kakiban, mondván, ez a normális. Nem az, nekem nem az.

A megcsalás gerinctelen, a nyitott kapcsolat meg annak való, aki nem szerelmes a másikba. Én az voltam, nekem a válás is fájt, de egyetlen jó döntés volt.

26. Én érzelemből nem válok el. Azt e mérhetetlen energiát, érzést amit beletettem mindenbe, képtelen vagyok elengedni. Nálunk az utolsó szögnek is van története, így maradok. Értem én hogy vannak akiknek mindegy csak szabaduljanak, én nem ilyen vagyok. Lelkiismereti kérdést meg nem csinálok belőle, a szavamat sem szegem meg. Ahhoz vagyok hűséges, aki mellettem áll. Aki elfordul tőlem, annak nem tartozom semmivel.

Új kapcsolatot nem szeretnék, közel 50-hez meg már nem hiszek az érzelmekben, szerelemben. Eleve már a külsőnk sem fiatal, a lelkünk sem. Érdekkapcsolathoz meg pláne nincs kedvem. Azt amit meg elértem az életben, nem dobom ki a szex miatt.LEhet hogy valaki élvezettel válik meg a dolgaitól, én nem ilyen vagyok. A gyerekemet sem adom idegen férfi kezébe.

Én még a régi ruháimat, cipőimet sem dobom ki, hanem bedobozolom és elteszem. Soha, semmi körülmények között nem válok meg semmimtől.

Egyet kell felfogni. Ahány ember annyi világ. Igazából meg csak egyetlen világ létezik a tied. Nincs több. Attól hogy mások napi szinten szexelnek, én még attól nem fogok, ergo a valóság az, hogy nincs szex. Attól hogy más mit gondol, mit csinál, attól a te világoban az van, ami téged körbevesz és amit te csinálsz.

Pont ezért felesleges bármiről vitatkozni, ugyanis ami neked smafu, az másnak egy elérhetetlen valami. Tehát te jössz azzal hogy nézd, itt van! A másik ember meg jön azzal hogy a a valami nem is létezik!

Az én világomban nincs szex, nincs szerelem, házasság ide vagy oda. Ez vesz körbe, ilyen volt az életem fiatalon us. Igen, nagyon szerettem volna mindkettőt, mindent meg is tettem értük, de ennek ellenére sosem volt. Erre nem mondhatom azt, hogy a szex és a szerelem számomra létező dolgok.

Mo.-on 2-3% az asszexuálisok száma. Nálam ez 100%, ugyanis bevalottan az összes volt barátnőm az volt. Jelenleg meg a feleségem.

Gőzöm sincs milyen az amikor egy nő vágyik a szexre, vagy milyen az orális szex, vagy milyen a női orgazmus. Konkrétan a 13 volt kapcsolatomban 13-an mondták azt, hogy zéró orál. Sőt, 13-an irtóztak a szextől, de még csak szóban sem lehetett erről beszél i, mert tabu volt a téma. Ezt nekem sosem hitte el senki, mindenki azzal jött hogy velem van a baj. Mégis mi? Normális a külsőm, megadom a tiszteletet, jól kommunikálok, van diplomám, munkám, bármihez van érzékem.

Persze hogy egy életen át bennem marad ez a nyomasztó érzés, mivel képtelenség még a mai napig is megismerkednem olyan nővel, akinek fontos lenne a szex. A feleségem mellett már vagy 10 nővel találkoztam, de ugyanaz lett a vége. Ők nem. Miért csináljak lelkiismereti kérdést olyan dologból, ami valójában nem létezik? Az összes társkeresőn fent vagyok egyébként. Ez már a részemről arról szól, hogy képes leszek-e egyetlen olyan nőt találni, aki szexelne velem önszántából. Prosti kizárva, ő a pénzért bármit. Nem, nekem nem ez kell. Becs' szó, lassan ötven leszek, de még a szexualitás 99%-a kimaradt az életemből. Sorry, én nem az vagyok aki már rommá dugta a fél világot, a feleségét meg unja már. Én az vagyok, aki még sosem szexelt egy jót, nem tudom milyen az az orál, nem láttam még nőt fényes nappal ruha nélkül, a misszionárius 5 percen kívül nem próbáltam még más pózt(mivel az összes tabu volt), nem láttam még vágyakozó nőt, nem láttam még női orgazmust stb.

Engem az hajt, hogy csak 1x ezek meg legyenek.